Állat

-...Az ember csak szeretné feldobni a szürke hétköznapokat... valamivel... áu, engedj el! - nyüszítette a lány, miközben a férfi a kezét hátrafogva terelte maga előtt. Fáradt volt már, mintha a végletekig hajtották volna ebben a sportszerűnek nem nevezhető játékban. Ő volt a vad, az erdő sűrűjéből homályosan előtűnő üldözőkkel. Hajtók, vagy maguk a vadászok leselkedtek rá, esetleg paranoid pszichózis kezdett kibontakozni elméjében? Hiszen üldözöttnek is rossz lenni, de nem üldözve lenni, nem vágytárgynak lenni bizonyos szemek tükrében még kínzóbbá vált számára.
-Ennek ki sem lett volna szabad derülnie. Te szemét! Én ártatlan vagyok! - csuklott el a hangja. Meg akart állni, de a férfi tovább taszította.
-Ártatlan... korábban kellett volna meggondolnod, miket beszélsz össze-vissza. Te kis ártatlanság.
-Még ennyi se jusson nekem?
-Micsoda? Inkább valami eredményt mutatnál fel az életedben!
-Mi közöd van hozzá? Eressz el...
A férfi rádöntötte egy asztalra. A fenekét, gerince mentén a hátát, nyakát simogatta.
A nő tudta, hogy nem fogja megdugni. Ez még jobban összezavarta. Nem értette, nem bírta felfogni, hogy a férfi, aki vele foglalkozik, aki izgatja őt, aki láthatóan kívánja, miért nem lép soha tovább.
-Kúrj szét. - félrefordított fejjel, csukott szemmel nyöszörögte a szavakat, mintha nem is ő mondaná.
-Szexfüggő vagy.
-Nem vagyok.
-Deee, az vagy.
-Kegyelmezz.
Nem bírt gondolkodni, erősen hátratolta a fenekét, a férfi ágyékának dörzsölve. Arca kipirult, szégyent érzett, miközben elöntötte az agyát valami orgazmusféle, euforikus érzés. Ám ez megszakadt, ahogy a férfi hátralépett.
-Neh, kérlek...
A szexmegvonás keveredett az elhagyatottság, szeretetlenség maró fájdalmával. Mintha fejbe verték volna. Ahogy a férfi a tarkójára fektette tenyerét, szeméből elkezdtek peregni a könnyek.

-Kielégítheted magad. - szólt a férfi, valamivel később.
A legtöbb hímnemű, bár nem vallotta volna be magának sem, számára félállat volt, ő maga pedig ember.
Most, ahogy a férfi előtt térdelt összegörnyedve, egyik alkarján támaszkodva, másik keze középső és gyűrűsujjával mélyen magába nyúlva, szinte öntudatlanul ujjazva magát, tudta, hogy ő maga vált szánalmasan nyüszítő, kiszolgáltatott, mégis szent állattá szenvtelen embere előtt.

https://youtu.be/t4jHJf12u_k