Lépj túl, felejtsd el
Blogs »
Blog - kigyoszisz »
Lépj túl, felejtsd el
Entries filtered by time
2024. 10. (2)
2024. 01. (1)
2023. 07. (2)
2023. 06. (1)
2023. 03. (2)
2022. 11. (1)
2022. 08. (1)
2022. 05. (1)
2022. 03. (1)
2022. 02. (1)
2022. 01. (2)
2021. 12. (1)
2021. 11. (3)
2021. 07. (3)
2021. 06. (1)
2021. 05. (2)
2020. 11. (1)
2020. 10. (6)
2020. 09. (4)
2020. 08. (1)
2020. 07. (1)
2024. 01. (1)
2023. 07. (2)
2023. 06. (1)
2023. 03. (2)
2022. 11. (1)
2022. 08. (1)
2022. 05. (1)
2022. 03. (1)
2022. 02. (1)
2022. 01. (2)
2021. 12. (1)
2021. 11. (3)
2021. 07. (3)
2021. 06. (1)
2021. 05. (2)
2020. 11. (1)
2020. 10. (6)
2020. 09. (4)
2020. 08. (1)
2020. 07. (1)
...hogy az "új lehetőség" kopogtatni tudjon az ajtódon? Már annyi helyen olvastam, hallottam, és annyira sablonszerű, unalmas, számomra. Nem emlékszem, hogy ez a közhelyszerű, kissé leereszkedő, dilettáns jó tanács valaha megoldotta volna az éppen aktuális helyzetemet.
És amikor "kopogtat a sors" vagy a "lehetőség", egy arany csipkeszerű ornamentikával díszített barbie rózsaszín ajtón nyilván, kissé ernyedt csuklóval, azt természetesen csak azután teszi közvetlenül, óramű pontossággal, hogy egyik pillanatról a másikra, könnyedén elfelejtetted azt a másikat, aki valóban fontos volt, vagy az lehetett volna. De nem baj, a "lehetőség", ami olyan, mintha bármelyik másik is lehetne, részt követel belőled, már rakja be az egyik lábát az ajtórésbe... nem, ezek nem lehetőségek.
Az új lehetőség vagy jön, vagy nem. Olyan nincs, hogy nem veszed észre. Akár kapcsolatban vagy, akár nem.
Esélyt adni, minek? Miért? Hogy az idült mosolyú tanácsadó jobban aludjon? Te meg vesd le egy új, valójában nem kívánt kapcsolat nyűgjét, ami még jobban kiüresített, mert elhitted, hogy neked "új lehetőségeket" kell hajkurásznod?
És amikor "kopogtat a sors" vagy a "lehetőség", egy arany csipkeszerű ornamentikával díszített barbie rózsaszín ajtón nyilván, kissé ernyedt csuklóval, azt természetesen csak azután teszi közvetlenül, óramű pontossággal, hogy egyik pillanatról a másikra, könnyedén elfelejtetted azt a másikat, aki valóban fontos volt, vagy az lehetett volna. De nem baj, a "lehetőség", ami olyan, mintha bármelyik másik is lehetne, részt követel belőled, már rakja be az egyik lábát az ajtórésbe... nem, ezek nem lehetőségek.
Az új lehetőség vagy jön, vagy nem. Olyan nincs, hogy nem veszed észre. Akár kapcsolatban vagy, akár nem.
Esélyt adni, minek? Miért? Hogy az idült mosolyú tanácsadó jobban aludjon? Te meg vesd le egy új, valójában nem kívánt kapcsolat nyűgjét, ami még jobban kiüresített, mert elhitted, hogy neked "új lehetőségeket" kell hajkurásznod?
Comments (8)
Annyira nem hajkurászom a lehetőséget, fáraszt és untat ez az egész. Legfeljebb egy kis interakció motivál.
A felsoroltakon kívül még egy mézes csupornyi dolognak meg kell lennie, ahhoz, hogy észrevegyen az a hőn áhított káprázatosan fénylő új lehetőség 😉
S ha éppen a felejtős dologba vágtad a fejszédet, akkor az nem fog kopogtatni, amíg a többi dolgot meg nem találod a gyógynövényes mezőn.