2026 az én évem lesz

Tavaly április–május környékén üldögéltem egy borzasztóan unalmas céges előadáson. Előttem az ingyen kávé és a céges papírtömb, amit olyan kedvesen „nézd, rád is gondoltunk a többmilliárdos bevételből” ajándékként pakoltak ki az asztalokra azok a borzasztóan vonzó öltönyös úriemberek, akiket már az első blogomban is emlegettem.

Ha lehetne képet csatolni, akkor most befotóznám, hogy milyen csacskaságokat írogattam rá jegyzetelés gyanánt, ami leginkább úgy nézett ki, hogy felírtam egy értelmes mondatot, ami valamennyire a képzés anyagához volt köthető, majd köré felhőcskékben melle írtam a megjegyzéseimet. Például, hogy „jézusom, neki borzasztóan eres a keze à rákeresni facebookon” VAGY „miért hangsúlyozza úgy a fejlődés szót, mintha le akarna köpni közben”, VAGY „miért izgulok 21 éves nő létemre a 40+os inges/öltönyös pasikra”, de még olyan feljegyzéseket is találtam, mint a „gyorsítópálya gecccc” és az „úristen, Feriék elválnak??”. Szóval őszinte leszek, halvány lila fogalmam sincs, hogy miről szólt a képzés, ugyanis az előadók nevein kívül összesen 4 értelmes mondatot írtam le, meg 2 viccesnek tűnő idézetet, és a fentebb említett hozzáfűzéseket az előadásokhoz, valamint nagyon kedves kis csigákkal és csillagokkal dekoráltam ki a papír szélét.

A program egész napos volt, szóval valamivel el kellett ütni az időt, olcsó játék hülyegyerekeknek, ha eléjük raksz egy csomag céges papírt és céges tollat. Viszont a random firkálgatás, írogatás és fantáziálgatás mellett (mert hát azért mégiscsak na…) valami mégis megszületett azon a napon: két lista, aminek a mai napig „hasznát veszem”. Az egyik egy 183 pontos lista arról, mit keresek a férfiakban (egyszer talán azt is megosztom – spoiler: elég részletes és kritikus), a másik pedig… az 50 fogadalmam a következő évre. Amit nyilván, mint mindenki, én is januárban kezdtem el, szóval mondhatjuk, hogy egy fél évet csak üldögélt ez a lista a fiókban. December környékén újra elém keveredett véletlenül ez a csodálatos papír, legépeltem a pontokat és elkezdtem komolyan tervezni a megvalósítását. Ezeket és az ezekkel kapcsolatos haladásomat szeretném most megosztani.

1. El fogok kezdeni edzeni/mozogni/sportolni, legalább heti rendszerességgel: 

Még keresem az igazi mozgásformát, mert eddig cheerleaderkedtem, viszont nem olyan régen megszűnt az a csapat, ahova jártam. Így most új sport után nézek, ami legalább feleannyira szórakoztató lesz, mint a cheerkedés volt, a léc mondjuk elég magasan van. Bármilyen hasznos tippet elfogadok egyébként 😊

1. Törekszem az egészséges életmódra:

Nem én vagyok az egészséges életmód mintapéldánya, ezt kár lenne tagadni, de azért igyekszem… naa.

1. Inni fogok minden nap 1,5-2 liter vizet:

Hát… nem szeretem a vizet. Egyáltalán. Vettem egy nagyon cuki, egy literes rózsaszín kulacsot motiváció gyanánt, néhány napig sikerült is idén teljesíteni, de többnyire nem, szóval ez a terület még erősen fejlesztésre szorul. 1 liter nagy átlagban azért szokott sikerülni, mentségemre szóljon.

1. Bevezetem a rendszeres étkezést, reggelizést, főzést:

Tavaly már elkezdtem a dobozolós technikát, hétvégén általában lefőztem különböző ételeket, amiket aztán dobozokba pakolva vittem magammal a melóba. Ezt szeretném idén is tartani, közben pedig szépen bővíteni a recepttáramat.

1. Csökkentem az édességfogyasztásomat:

Őszintén szólva eddig sem volt vészes az édességfogyasztásom, nem csokin és cukorkán éltem egész nap, de azért a minimális endorfinbevitelre továbbra is szükségem van.

1. Kevesebb tömegközlekedés à több séta:

A tömegközlekedésemet eddig sikerült szinte 0-ra redukálni, igyekszem minden nap megtenni legalább 10.000 lépést, eddig nagyon jól állok.

1. Leszokok a dohányzásról:

Sosem voltam láncdohányos, inkább kisebb-nagyobb fellendüléseim voltak, gyakran fogadtam meg, hogy leszokok, aztán egy stresszesebb időszakban, szakítások után, munkatársak hatására mindig újra elkezdtem napi 1-2 szálat elszívni. Egy ideje viszont tényleg egyáltalán nem gyújtottam rá, ami részben annak is köszönhető, hogy már nem olyan társaságokban mozgok, ahol ez divat. Így sokkal egyszerűbb nem visszaszokni — nem mintha különösebben kísértene a dolog.

1. Csökkentem a médiában eltöltött időt és a képernyőidőmet:

Rájöttem, hogy a képernyőidő csökkentése gyakorlatilag lehetetlen, mivel az egyetemen laptopon jegyzetelek, ami önmagában napi 6–8 óra. Ehhez jön még az otthoni munka, amit szintén képernyő előtt végzek, szóval… fuck that. Viszont már tavaly letöröltem a klasszikus időrabló appokat a telefonomról — TikTok, Threads, Snapchat és társaik — szóval az irány azért nem rossz.

1. Több napfényt fogyasztok:

Ez azért volt különösen releváns, mert amikor reggel 6-ra jártam dolgozni és este végeztem, konkrétan sosem láttam napfényt, csak az irodát. Most mondhatnám, hogy ez már eddig megvalósult, rengeteget kirándultam és sétáltam, szóval eddig kifejezetten jól állok ezzel. Meg egyébként is, ha naponta 10.000 lépést megteszek, akkor csak jut belém egy kis D vitamin, nemde?

1. Rendszeres skin care routine:

Erre kifejezetten büszke vagyok, sikerült kialakítanom egy esti és egy reggeli rutint is, aminek látom magamon az eredményét. Egy hónap után a bőröm sokkal tisztábbnak és egészségesebbnek tűnik, szóval ez egy egyértelmű sikerélmény.

1. Korábban kelek és fekszem minden nap:

Ez az egyik legnehezebb pont számomra, mert tipikus éjjeli bagoly vagyok, akkor érzem magam igazán produktívnak. Ez viszont nem mindig volt túl kifizetődő, amikor reggel 6-ra mentem dolgozni, vagy 8-ra az egyetemre. Annyit sikerült javítani, hogy most már általában éjfél előtt ágyban vagyok, és nem okoz gondot a korán kelés, nagyjából 8–fél 9 körül magamtól is felébredek.

1. Szedek magamra egy kis magabiztosságot:

Igen, tudom, ez is hülyén hangzik, de amióta megtaláltam a saját stílusomat, öltözködésben, hajviseletben, mindenben, egészen más érzés még csak végigsétálni is az utcán. Persze önbizalom terén még vannak problémák, de azt érzem, hogy az irány abszolút nem rossz.

1. Megtanulok NEM-et mondani:

Ezt már évek óta próbálom bevezetni, hogy csak olyan feladatokat és programokat vállalok el, amikre szívből is igent mondok, nem csak jófejségből. Van még mit tanulni, de kétségtelen, hogy sokkal jobban tudok határokat húzni, mint mondjuk 1–2 éve, bár messze nem tökéletes még a helyzet.

1. Folyamatos rendet tartok magam körül:

Erre a pontra is kifejezetten büszke vagyok, mert sokáig inkább a kreatív káosz éltetett, mostanában viszont nagyjából tudom, mit hova pakoltam, és nem totális rendetlenségbe érkezem haza nap mint nap, hanem egy jól működő rendszerbe. Meg azon is gondolkodtam már, de lehet csak azért, mert öregszem, hogy kellene vegyek valami zöld növényt a lakásba, amit hosszabb ideig életben tudok tartani, mint az eddigi párkapcsolataimat.

1. Csökkentem a pornót és a szexet:

Tavaly nyáron szexeltem utoljára, szóval azt hiszem, ez már kipipálva. A pornót viszont tényleg ideje lenne még tovább csökkenteni. Persze tudom, nő vagyok, mi ilyet sosem csinálunk, nem is láttunk még, stb. stb.

1. Megszerzem a C1-es angol nyelvvizsgát:

Az időpont még nincs meg, de már nagyon érzem magamban a potenciált. A legnagyobb probléma továbbra sem a tudásom, hanem az, hogy egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy képes vagyok ekkorát ugrani.

1. Elvégzem a Bestmixeres képzést:

Konkrétan 16 éves korom óta vágyom rá, és minden évben eljutok odáig, hogy idén tényleg elkezdem. Aztán valahogy mindig közbejön valami, vagy anyagi akadályai lesznek a projektnek, így még mindig nem iratkoztam be.

1. Elmegyek végre orvosokhoz:

Tiszta szívemből gyűlölők orvoshoz járni, mióta kiderült, hogy van egy betegségem, amivel egy időben heti 5-6 alkalommal jártam kórházakba. Ha nem valami SOS-problémám van — mondjuk épp amputálni kellene a lábam —, akkor hajlamos vagyok teljesen elkerülni őket. Ennek ellenére most megembereltem magam: jelenleg öt szakrendelésre van lefoglalt időpontom, ebből kettő éves szűrés, három pedig olyan akut probléma, amit már hónapok óta tologatok magam előtt.

1. Elkezdem a TM-es mentorálást:

Ezt már tavaly elkezdtem végül, jelenleg is mentorálok egy általános iskolának az 5. osztályában 4 tündéri kiscsajt meg 1 nagyon vagány kissrácot.

1. Elkezdem megírni a könyvet és aktívabban foglalkozom az írással:

Hát, azt hiszem, erre majd csak a szakdolgozat és az államvizsga után lesz időm. Ha lesz egyáltalán. Apropó, ezt nem is írtam le célként, de azért meg kellene írni a szakdogát idén, meg az államvizsga sem készül fel önmagára.

1. Veszek spotify prémiumot:

Zeneőrült vagyok, a telefonom tárhelyéből legalább 60 gigát foglalnak el a letöltött zenék, mégsem tudtam rávenni magam, hogy Spotifyon is újrakezdjem a letöltögetést.

1. Kevesebbet időt töltök sírással:

Határozottan abszolválva. Sokkal, de sokkal kevesebb dolgot veszek már magamra, és nem húzom fel magam olyan apróságokon, amiken úgysem tudok változtatni. Nem tudom, erősebb lettem-e, vagy egyszerűen csak felnőttem.

1. Megtanulok elengedni és leszarni dolgokat:

Folyamatban.

1. Több időt szánok a mindfullnessre:

Igen, tudom, hülyén hangzik, de találtam pár applikációt, amik jó kérdésekkel és válaszokkal segítenek egyben tartani a mentális egészségem. Bejelentkeztem pszichológushoz is, mert a 2025-ös évem felért egy horrorfilmmel. Nincsenek eget verő mentális problémáim, de azért mégiscsak egy BDSM társkereső oldalon ismerkedem, szóval talán az egészségestől nem teljesen a közelben mozgok. Bár mindenkinek vannak kattjai — az enyémek legalább még legálisak.

1. Túlteszem magam a szar párkapcsolati sémákon, traumákon, bizalmi problémákon és a Szőkén:

Nem kis munka, ezt bevallom. Mindig azt érzem, hogy na, ezen már túl vagyok, aztán elég egy rosszabb nap, egy félmondat, egy illat vagy bármi apróság, és a gyomrom képes öklömnyi méretűre szűkülni, én pedig darabjaimra hullok. Szőkével lassan két éve váltak el az útjaink, mégsem telt el azóta úgy nap, hogy legalább egy futó gondolat erejéig ne mászott volna be a fejembe. Talán ezért is kell az a pszichológus…

1. Egyensúlyba hozom a melót, az egyetemet és a magánéletemet (meg miegymást):

Minimum szükségem lenne Hermione időnyerőjére, hogy mindent a lehető legjobban menedzseljek. Az előző félévben viszont már érezhetően ügyesebben sikerült balanszolni a dolgokat, mint korábban, szóval 10 pont a Hollóhátnak.

1. Jelentkezem egy második egyetemi szakra:

Múlt héten adtam be a jelentkezésemet mesterképzésre, szóval mondhatjuk, hogy ez egy pipa.

1. Kialakítok egy jól működő tanulási rutint:

Így közeledve az államvizsgához egyre időszerűbb lenne, de valahogy még mindig nem találtam meg az igazit.

1. Elvégzek online tanfolyamokat (udemy, coursera):

Ezek megvalósítása is valószínűleg az államvizsga utánra maradnak. (És megtanulhatnám végre elsőre helyesen leírni a „valószínűleg” szót, ugyanis 10 éve már, hogy folyamatosan kijavítja a word.)

1. Elsajátítom a (cég neve) gondolkodást:

Nagyon tudok azonosulni annak a vállalatnak az értékeivel, ahol jelenleg részmunkaidőben dolgozom. Nagyon sok inspiráló emberrel találkozom nap mint nap, akiktől szeretnék még többet tanulni és magamévá tenni az értékrendjüket. A cég nevét direkt nem írom le, mert úgy elég könnyen beazonosítható lennék.

1. Heti – havi tervezés előre:

A Google Naptáram gyakorlatilag a legjobb barátom, és nagyjából sikerül is kézben tartani a programjaimat.

1. Több pénzt teszek félre heti és havi szinten:

Ez alapvetően egy remek terv lenne, bár jelenleg a nullából viszonylag nehéz félretenni.

1. Kitűzők magam elé megtakarítási célokat:

Céljaim már vannak — saját ház, képzések és egyebek, amiket korábban felsoroltam —, a megvalósítás viszont kicsit várat magára. Ugyanis meglehetősen kalandor szellemű emberke vagyok: amint kézzel fogható mennyiségű pénz áll rendelkezésemre, lefoglalom a legolcsóbb repjegyet és szállást egy olyan országba, ahol még nem jártam. Mondjuk megtakarítási cél lehetne a világ 195 országának körbeutazása, ebből eddig 25 már pipa.

1. Készítek költségvetést:

Még keresem hozzá a tökéletes Excel-sablont, bár jelenleg annyira kaotikusak a pénzügyeim, hogy talán teljesen felesleges is lenne rendszerbe szedni őket.

1. Keresek egy rendes, jövedelmező állást:

Volt. Kirúgtak. 😊 Előző blogomban ott van ennek is a sztorija.

1. Törlesztem az adósságaimat:

Húú, hát annak messze még a vége, de sínen vagyok azt hiszem.

1. Rendbe teszem a szobámat anyáméknál:

Tizenhét évesen egy kisebb bőrönddel költöztem el otthonról, azóta az a szoba leginkább raktárként funkcionál. Mindenki — köztük én is — csak dobozokat pakol ki és be, tele teljesen felesleges vackokkal, már évek óta. Pedig rengeteg potenciál lenne benne, csak mivel jelenleg 250 kilométerre élek, nem tudok csak úgy hazaugrani, ráadásul ez nem is egy 1–2 órás projekt lenne.

1. Minden nap olvasok (könyveket, híreket egyaránt):

A könyvolvasás például egészen jól alakul, ugyanis épp most fejezem be a Fekete Tőr Testvériség hatodik kötetét, ami egyáltalán nem szofisztikált vámpírpornó-sorozat — és ezzel mindent is elmondtam. A hírek meg inkább csak kiborítanak, főleg a választás közeledtével, de utána mindenképp szeretnék erre is jobban ráfeküdni.

1. Kerülöm az impulzív vásárlást:

Ezt leginkább a repjegyek tekintetében kellene komolyan vennem, de úgy érzem, ebben az idei év eddig inkább kudarc, mint siker.

1. Aktívabban foglalkozom a kapcsolataimmal:

Nehezítő tényező, hogy a barátaim a világ különböző pontjain élnek, ráadásul ez egy kétoldalú munka. Viszont azt érzem, hogy már mindenki lemorzsolódott, akinek kellett, akik pedig most az életemben vannak, azokkal megtaláltuk az arany középutat, és kölcsönösen keressük egymás társaságát a minőségi együtt töltött időért.

1. Több időt szánok a vállalkozásomra:

Hivatalosan négy éve vagyok egyéni vállalkozó, mégsem tudok annyi időt és energiát beletenni, mint amennyi potenciált látok benne — ez nyilván az én saram. Egyetem, szakkoli, gyakornoki munka, részmunkaidő, edzés és minden más mellett egyszerűen kevesebb idő jut rá, mint szeretném.

1. Eljárok rendszeresen fodrászhoz, körmöshöz:

Sosem voltam igazán az a girly girl, ezen próbálok változtatni. Bár attól eltekintve, hogy jelenleg kék afróba van fonva a hajam, és egy körmös sulis diák gyakorol rajtam hétről hétre, még nem sikerült teljesen megvalósítani ezt a nagyon csajos életformát. Mondjuk akkor teljesen le kellene szoknom a káromkodásról is, az meg hát keményebb dió.

1. Szánok időt magamra:

Még csak január van, de elutaztam 5 különböző országba egyedül, szóval szerintem ez pipa.

1. Keresek magamnak egy lifecoach-ot/mentort:

Azt érzem, szükségem lenne valakire, aki támogat a céljaim elérésében és 2026 túlélésében, de még nem találtam meg a megfelelő személyt. Jelenleg a legtökéletesebb lifecoachom a legjobb barátom.

1. Kialakítok egy önjutalmazási rendszert:

A lakásomtól nem messze van egy fantasztikus olasz étterem, ahol egyszerűen isteni, és kurva drága, a pisztáciás tiramisu. Ha sikerül elérni valamit, vagy nagyon jól abszolválok egy feladatot, be szoktam ugrani egy adagért elvitelre, hogy otthon, a szobám melegében, egy Briliáns elmék rész mellé meg tudjam enni. Mindennél többet ér. Ha valaki első randira elvisz a Rudi és Fickóba vacsizni, már meg is kérheti a kezemet, igent fogok mondani.

1. Több inspiráló podcastet fogok hallgatni (angolul):

Idén még egyet sem hallgattam, de ami késik, nem múlik…

1. Nem hagyok üres idősávokat a napjaimban, ezzel is növelve a produktivitásomat:

Az életem meglehetősen hektikus, a programjaim általában egymásba csúsznak, nem szépen egymás után következnek, de dolgozom az ügyön.

1. Tanulni fogok valami újat/elkezdek egy új hobbit:

Még keresem az igazit…

1. Jobban karban tartom az autómat és a telefonomat:

A telefonomnak már nagyon megérett egy akkucsere, azon kívül viszont nagyjából rendben van. A kocsi viszont egészen más kérdés. Imádom az autómat, a kis Daewoom eddig bajtársam volt jóban-rosszban, egészségben és betegségben is, de sajnos eljárt felette az idő. Tavaly még levizsgázott szegénykém, viszont a vizsgabiztos úr finoman jelezte, hogy jövőre ez már valószínűleg nem fog összejönni, szóval ideje lenne elengednünk egymás kezét. Tudom, nem szabad tárgyakhoz ennyire ragaszkodni, de azért mégiscsak az első kocsim… és ettől valahogy képtelen vagyok megválni.

1. Veszek új szemüveget, fülbevalót:

Ezeket is csak évek óta tervezgetem… Huszonkét éve ugyanaz a fülbevaló van a fülemben, amit a keresztelőmre kaptam pár hónapos koromban, szóval azt hiszem, egy apró upgrade már igazán beleférne. A szemüveggel elég hasonló a helyzet, bár előtte jó lenne tudni, hány dioptriát romlott a szemem az elmúlt X évben.

Szóval, ha mindezt egybe nézem, akkor egyszerre vagyok egy futurisztikus Hermione, egy kalandor törpe a világ 195 országában, egy aspiráló Bestmix-es, a skin care rutin bajnoka, és az éjjeli bagoly, aki próbál reggel 8-ra kelni. Van, ami már pipa, van, ami folyamatban, és van, ami nagy valószínűséggel csak álom marad, amíg a Spotify-prémium újra le nem tölti az összes zenémet. De… Ez így tökéletes. Ambiciózus vagyok, kissé kaotikus, önironikus és fáradhatatlan, de ez vagyok én: egy csomagnyi cél, humor és kaotikus báj egyetlen 159 centis hullámvasúton. És ha néha elbukok, hát legalább stílusosan teszem.

Fontos tudni, hogy ezeket a pontokat bármiféle rendszer nélkül gyűjtöttem össze, ahogy épp kipattantak a fejemből, szóval ne keress logikát, sorrendet vagy prioritást – ami számít, az az, hogy mindezekkel a színes, kaotikus kis álmokkal és ígéretekkel próbálom túlélni és élvezni az évet. És ha mindebből csak annyi valósul meg, hogy néha eszem rendesen, néha sportolok, és néha nem sírok minden apróság miatt… nos, akkor már nyertem.