Az én nevem

Az én nevem

A te szádból

Felhívás szexre.

Persze, pasiként mindig ki vagy éhezve,

És állítólag én vagyok kihívó,

Miközben te nézel rám úgy,

Mint a legnagyobb csábító…

Azt mondtad, tudtad...

Már első alkalommal tudtad,

Mikor megfogtad a kezem,

Hogy egyszer, mi ketten

Fetrengünk a hátsó ülésen, kifulladva,

Egy hatalmas titkot zárva magunkba.

Kimondtad a nevem,

Mintha a legnagyobb gyönyör lenne,

Az, hogy én, drágám, meg te

Hazudni fogunk egymásról a világnak.

Hazudni a világnak,

néha meg egymásnak.

Letagadva mindent, de mindent,

Mi kettőnk között történt ott bent.

Minden érzést,

minden morzsát.

Minden percet,

minden csodát...

---

Remegve beszélek rólad, ha kérdeznek.

Semmit sem sejtenek,

De ha tudnák… bassza meg!

Ha tudnának rólad...

Ha ismernék az összes piszkos kis szavad,

Miközben tudtuk, hogy nekünk ezt nem szabad,

Nekem örök szégyen,

Neked örök bélyeg maradna örökségül,

Mi pedig egymás hazugságaiba fulladnánk végül.

Mert tudjuk: ítélkeznek.

Mind ezt teszik, nem kérdeznek,

Nem várnak válaszokat...

---

Pedig én úgy elmondanám.

Elmondanám bárkinek,

Hogy levegye ezt a terhet rólam,

Mert azt hiszem hibáztam,

Magamban csalódtam.

De megtagadni magam már nem tudom.

Még most is remegek. Most is haldoklom.

Hiszen minden vágyam valóra váltottad.

Tudom, hogy érezted, tudom, hogy láttad

A szikrát, mely első percben elpattant közöttünk,

Hogy nem maradhatunk meg nyugodtan mellettünk.

---

Kiszáradt a szám, átkaroltad vállam,

Pattanásig feszültek az idegek,

S bár nem voltunk más, mint két idegen,

Tudtuk, hogy nem hagyjuk egymást hidegen.

Rám néztél "azzal" a mosollyal,

Mellyel másról a bugyit olvasztottad le,

Azt hitted, nálam is beválik majd...

Nos, bevallom, igazad lett.

Nem hagyhattuk kárba veszni a felgyülemlett energiát,

Mint két éretlen kiskamasz, kik egymás szavait itták.

Üzenet üzenetet követett,

Mocskos szavak, vágyálmok,

Mi sosem lehetünk barátok.

Tudtad, hogy milyen lesz a hatás,

Hogy nem fogok ellenállni neked,

De én is számoltam ám veled...

A párás ablaküveg a tanúbizonyság,

Hogy forró a lét, forró a vágy,

Az érintés kevés, a titok sok,

Ezek vagyunk mi: ösztönlény állatok.

---

Kimondtad a nevem,

csendesen, mint egy varázsszót,

Elsuttogtam tiéd,

mint egy hatalmas bánatot.

Mert az én nevem

A te szádból

Felhívás szexre,

A tiéd pedig

Az én számból

Ígéret a csöndre.

2023. február