nádpálca

Jómagam csak körmösöket kaptam tanítónénimtől. Igencsak fájtak. Fa vonalzóval osztogatta őket. Egyszer pedig egész órán térdepelnem kellett a katedra mellett mert óra elején rendetlenkedtem. Csak az első perc volt vicces.

Nádpálcával csak egyszer kaptam ki, nagyon zokon vettem, fel is mondtam, de visszasomfordáltam még aznap.

Gyerekként (még '89 előtt) volt szerencsém találkozni az egyik ilyen idős tanítónővel, ő ugyan nem nádpálcát használt, hanem favonalzót (a nádpálca biztos jobban csíp), de ezt a vonalzót sikerült rajtam megrepesztenie majd a haveromon kettétörnie - sajgott is a helye... így utólag vicces, akkoriban kevésbé volt az ;)

Vmikor, 2 percre, kerem...

Beleérző képességedet nem is vonom kétségbe. És vonzó, szép ívű profilkép-részletedet nézve, el is hiszem. De empátia és közvetlen tapasztalás között azért általában mégis van hangyaf@sznyi különbség. Viszont ez semmit nem von le a kedves történeted értékéből...

Az empátia helyett a szolidaritás mégiscsak több lenne...:))

nekem épp elég a sziszegéseket, az ordításokat hallani..van empátiám...

Ha kedvesdomina kedvessubnő lenne, még nagyobbat mosolygott volna....mert valahogy a pálca távolabbi vége az, ami igazán csíp

Órákkal ezelőtt arra gondoltam. . .
Beáztatom a nádpálcáimat és "szétcsapok" a mosolygók között.
:)
(A 60-as években, nálunk még voltak régi vágású nádpálcások. „Szétcsapok közted fiam” , figyelmeztetésként hangzott el, ha szűnni kezdett a rend és csend. )
Magam is tanárként végeztem, de nem taníthattam pálcával.
(A pálca kezelését magánéletem legintimebb szférájában gyakoroltam.)
Szeretne-e valaki a magántanítványom lenni?

Nem mindegy kifogja a pálca végét!

Nagyon remélem, hogy sok férfi is elmosolyodik most, aki a pálca másik (kéz felőli) végén állhatna és elkezdenek végre előbújni árnyas rejtekükből...

Elmosolyodom 2xesen is.

Aranyos kedvessubrina...:))

:)