Apró léptek....

Fogalmam sincs, hogy milyen napszakban történt vagy, hogy mennyi lehetett az idő -teljesen elvesztettem az időérzékemet kikötözve és megfosztva a látásomtól.

Már jó ideje egyedül voltam -csak a gondolataim és én.

A szívem úgy dobogott, hogy majd kiugrott a helyéről -nem a félelem miatt, hanem az izgatottságtól, a vágytól.

Egyszer csak halk, de határozott léptekre lettem figyelmes...

Egyre hangosabbak lettek a léptek, már nagyon közel lehetett hozzám...

Hirtelen csend lett -a szívem még gyorsabban kezdett verni az izgatottságtól.

A kikötözött meztelen testemen éreztem a bőr finomságát -tudtam, hogy az úrnő megérkezett.

Simogatta a testem a bőr paskolójával -a mellbimbóim megkeményedtek

Ekkor szólalt meg először: látom élvezed -mondta a huncutan

A testem libabőrös lett annyira jól esett a simogatás.

Ezután újból megszólalt: most én következem! Most én akarom élvezni ezt a helyzetet!

Néhány lépést tett és hallottam, hogy valamit nagyon keres.

Nemsokára visszatért hozzám és mondta, hogy ez most fájni fog -tudtam, hogy a mellbimbóim fogja kínozni

Most nem fogom betömni a szád, mert minden nyögésedet és kínodat hallani akarom -mondta nevetve

Megfogta bimbóimat és finoman csavargatni kezdte.

Helyes! Már nem fáj neked annyira!

Most felhelyezem a csipeszeket, de nem szeretnék még hangot hallani tőled -mondta határozottan.

Hirtelen fájdalmat éreztem a jobb mellbimbóban - feltette gondoltam, annyira fájt, mert meg is csavarta egy kicsit.

Aztán jött a bal -a fájdalom hasonló volt, mint az előbb.

Hallottam, ahogy az úrnő leül egy székre.

Ma rekordot fogunk dönteni vagyis csak te -mondta nevetve

Egy óráig lesznek fent a csipeszek, mert unom már, hogy alig bírsz ki tíz percet! Tudom, hogy nagyon fog fájni, de meg kell értened, hogy arra van most szükségem, hogy szenvedj -mondta nyugodt hangon.

Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el, de a mellbimbóm nagyon égtek a fájdalomtól. Elkezdtem mozgolódni, fészkelődni -már amennyire tudtam a kereszthez kötözve.

Ekkor rám szólt az úrnő, hogy alig öt perce vannak fent és, hogy hol van még az egy óra vége. Persze mindezt nevetve.

Hirtelen felállt és a combom belső oldalára ütött egy hatalmasat, mert egyre jobban kezdtem fészkelődni. Egyre rosszabbul kezdtem viselni a fájdalmat. Elkezdtem hangot adni az érzett fájdalmamnak.

Úristen nagyon fáj!!! -kiáltottam

Legnagyobb meglepetésemre semmi reakció nem jött az úrnőtől.

Harminc perc, ennyit kell még szenvedned -szólalt meg az úrnő

Ekkora viszont már könnyek voltak a szememben, azonban mivel be volt köt ez nem látszott.

Tizenöt perc van még hátra -kiáltotta az úrnő!

Ekkora már elviselhetetlen volt a fájdalom, amit éreztem.

Öt perc van még hátra -mondta nevetve az úrnő

A fájdalmam annyira éles volt és elviselhetetlen, hogy szinte megállás nélkül szűköltem, mint egy kutya

Jól van kiskutyám -mondta az úrnő- mindjárt elengedem őket

És elérkezett az idő! Végre megszabadulok a csipeszektől. A levételük nagyon fájt, már csak azért is, mert az úrnőm még szépen meg is csavargatta őket.

Büszke vagyok rád! -mondta Kibírtad azt, amitől a legjobban féltél. Most ihatsz egy kicsit, de itt kell maradnod, mert rengeted finom dolog vár még rád kedvesem...