El sem hiszem...

El sem tidom hinni, ami egy pár napja történt velem! Körülbelül egy hónapja megismerkedtem egy aranyos lánnyal. Randiztunk néhány alkalommal, nagyon jól elvoltunk. Meséltünk magunkról egymasnak, de en egy dolgot még em mondtam el neki -a pixie tagságomról és a BDSM-ről. Nem tudtam, hogy mondjam el neki, de tudtam, hogy színt kell valljak euen oldalamról is. Az egyik nap kaptam tőle egy üzenetet, hogy sueretne látni a lakasán -még nem voltam a lakásán előtte. Izgatottan mondtam neki igent és azon gondolkodtam vajon mit szeretne. Eljött az idő és a lakásához mentem. Csengettem, ő beengedett. A fogadtatás részéről igen hűvös volt. Beengedett és annyit mondott, hogy mennjek be a szobájába, mert vár rám egy kis meglepetés. Úristen, gondoltam! A szívem a torkomban dobogott. Bementem, de nem jött be utánam egyből. Vártam már rá egy ideje, amikor megjelent a szobában. Legnagyobb meglepetésemre ruhában volt. Kapcsolt zenet és leült az ágyra. Én nem ülhettem mellé, mert ahogy leült azonnal ram parancsolt, hogy álljak fel. Álltam előtte es ő rá is kezdett . Megkert meséljek neki a napomról. Nem tudtam mire vélni, de elkezdtem mondani, hogy mik történtek velem aznap. Félbeszakított és hangosan annyit kerdezett, hogy arról meséljek, hogy milyen volt a kávé, amit az a szőke csaj készített nekem ma. Nem ertettem. Mi? Ez most komoly? Majd felállt és kaptam ehy pofont. Annyira ledöbbentem, hogy meg sem tudtam szólalni. Majd rám kiabált, hogy kerdezett valamit. Próbáltam makokogni valamit, de ő csak annyit mondott, hogy figyelt engem aznap. Szerinte túlságosan jól éreztem magam miközben a kávét készítette nekem az a szőke lány. Aztán rám parancsolt, hogy le a ruhámmal. Remegve kerdeztem tőle, hogy mindent vegyek le. Rám nézett és annyit mondott, hogy persze. Leterdeltetett és parancsolta, hogy hajtsam le a fejem, mert nem nézhetek rá. Egy fél percre eltűnt, majd annyit mondott, hogy jön a büntetes. Büntetes- gondoltam magamban?! Feküdj az ágyra, parancsolta. Ahogy lefeküdtem láttam valami eszközt a kezében. A szívem már hevesebben vert. Megkerdezte, hogy szerinte mit erdemlek. Nem tudtam válaszolni egyből, ezert ő mondta, hogy most nagyon elveri a fenekem. 20 ütest fogsz kapni, mondta. Alig fogtam fel, amit mondott már kaptam is az első ütést. Egy -kiáltotta! És már jött is a következő ütes. Kettő! A második ütes után felszisszentem. Befogod -parancsolta! Majd közölte, hogy ezért 40 ütes lesz. Záporoztak az ütesek a fenekemre, amit egyébkent élveztem. Az utolsó tíz ütes előtt közölte, hogy ezek most nagyon fognak fájni, mert nagyon megbantottam. Lecsapott. Annyira fájt, de nem mertem nyikkani sem, nehogy duplázódjon a büntetés. Jött a következő, ami már annyira fájt, hogy a szemeimbe könny szökött. Szólt, hogy nézzek rá. Helyeselt, hogy könnyes a szemem, mert ez most annyira fáj nekem, mint neki fajt az, amit látott. Az utolsó három ütésre nem is emlékszem annyira fájtak. Amikor végzett szólt, hogy álljak fel. Megkerdezte, hogy szerintem végeztünk e. Halkan nyögtem, hogy remélem. Felnevetett. Mara igen, de holnap vissza kell, hogy térjek, mert biztos benne, hogy a kávézás során a felállt a farkam es ezt nem tűrheti. Ekkor esküdöztem neki, hogy nem, de ekkor rám parancsolt, hogy feküdjek hanyatt a földre. Remegve megtettem. Leguggolt hozzám és megmarkolta a golyóimat. Felváltva nézett a könnyes szemeimbe és a golyóimra es közölte, hogy ez most nagyon fog fájni, de ha mozogni merek többel kötöm be. Elkezdte a golyóimat szorítani és nevetve mondta, hohy azok csak az övéi és azt tesz velük amit csak akar. Tíz percig kínozta a golyóimat, majd közölte, hogy ma nála alszok, de nem vele az ágyába, hanem a földön, mert nekem ott a helyem...