Akkor még nem értettem....

Még 2017-ben összefutottam egy beosztottammal egy szórakozóhelyen és egy-két sör után beszélgetésbe kezdtünk -azt hiszem kellett az a kis alkohol mennyiség, hogy felszabadultabban beszélgessünk. Néhány óra elteltével mindketten megállapítottuk, hogy mennyire pozitív csalódás volt a másik. Egy idő után felhozódtak a magánéleti dolgok -én akkoriban egy komoly szakításon voltam vagyis inkább kezdtem túl lenni- és akkor mondott nekem egy érdekes intelmet, amit nem értettem akkor. Megkért, hogy meséljek arról milyen voltam a kapcsolataimban. Belekezdtem a mondanivalómba, de ő rám nézett mosolyogva és csak annyit mondott, hogy neki annyi jött le az egészből, hogy "ÉN". Nem értettem, hogy mire gondol, ezért megkértem, hogy fejtse ezt ki nekem jobban. Elkezdte mondani az ő meglátásait, amire én rögtön adtam egy választ és ő ismételten rám nézett mosolyogva és csak annyit mondott, hogy már megint "ÉN", majd kezet nyújtott, hogy elköszönjön és útravalóul még hozzátette, ha eltudod engedni ezt a fránya "ÉN" dolgot higgyem el az életem sokkal jobbra fog fordulni. Megköszöntem neki illedelmesen a tanácsot és mindketten mentünk a magunk dolgára. Nagyon sokáig agyaltam azon, hogy vajon mire akart célozni ezzel. Most, közel kilenc év távlatában rájöttem, hogy mit is mondott akkor nekem. Hogy hogyan?! Ma beszélgettem valakivel, aki ugyan ezt mondta nekem csak más szavakkal. Azt hiszem nagyon hálás lehetek mind a két embernek, mert a mai naptól egy új ember lettem.... Köszönet neki és Önnek érte!