
Csipkekesztyű
Nem térden született benne a hódolat,
hanem figyelemben.
Abban a csendben, ahol a gondolat
előbb hajolt meg, mint a test.
A nő nem emelte a hangját —
a tekintete tanított rendet.
Egyetlen mozdulatában könyvtárnyi fegyelem lakott,
és játszótér nyílt két lélek között:
ott tanulta meg az ember önmagát
úgy, hogy közben neki adta magát.
Nem uralkodott —
irányt adott.
Mint finom kéz az íráson,
amely nem törli a betűt,
csak nemesebbre formálja.
A férfi nem láncot vitt elé,
hanem kérdéseket.
Elemzést, figyelmet, jelenlétet.
Azt a fajta odaadást,
amely nem térdel, hanem állva is alázatos,
mert érti, miért hajol.
A dominanciája nem vihar volt,
hanem klíma:
észrevétlen alakított,
és mégis minden lélegzetben jelen maradt.
Amikor emelt, nem vakított —
fénybe állított.
Amikor játszottak, nem szerepet játszottak,
hanem értelmet építettek.
Szabályból ritmust,
hierarchiából harmóniát,
parancsból bizalmat.
És amikor megszólította,
nem a hangjára figyelt,
hanem arra a csendes bizonyosságra,
amely azt mondta:
itt két lélek nem menekül,
hanem hazatalál.
Comments (0)