Hogy tágulnak a határaitok a bdsm világában előre haladva?

Én eleinte úgy voltam, hogy a bdsm megélésben inkább csak a fokozó alázat izgat, az erősebb kéjért,
kíváncsiságból próbáltam ki a fájdalmat...

Először csak az izgatott, hogy szégyenben, kényszerben felvállalni, ha izgat a lány könyökhajlata, apró testrészletei,
de ne úgy kelljen felvállalnom, hogy
"elsumákolva", leplezve,
hanem minél direktebben a lány előtt, hogy igen is tudatosan izgat...

Aztán tök véletlen kíváncsiságból próbáltam ki fájdalmat,
amikor pl. beszéltem mazohistább lánnyal,
meg pluszban itthon épp faliszőnyeget raktam fel függönycsipeszekkel...

És azt továbbra is fenntartom, hogy a fájdalom rész izgat kevésbé,
viszont rájöttem, hogy izgat,
nem is az maga a fájdalom, annak az érzése,
inkább hogy pl. annak következményeképp fájdalmamban még tabumentesebben tudom abban a pillanatban átadni magam a lány testének,
sokkal gátlástalanabbul tudok szenvedni könyökhajlatáért pl.,
szinte "belemenekülve könyökhajlatába a fájdalom ellen"...
Ahogy érzem, szenvedek, kínomban mégjobban felvállalom, hogy akár a könyökhajlati bőrredő vonaláért megőrülök a lánynak, és valami félelmetes átadás a másik felé, és perverz, nagyon jóleső kín-kéj...

Illetve meglepett, hogy orgazmus közeli állapotban mennyire más a fájdalom ingerküszöb, szinte át tud menni jóleső plusz izgatóba...


Nálatok ez hogy történt, történik?