Idő és egyensúly két élet között

Az idő máshogy folyik annak, aki tapasztalt már sokat, és annak, aki még csak most keresi a saját ritmusát. Az egyik ember megtanult megállni, szemlélni, örülni a csendnek; a másik még siet, fél, hogy lemarad valamiről, amit talán sosem is kellene utolérnie. Amikor e két világ találkozik, feszültség és harmónia egyszerre születik.

A fiatal még tapasztalat helyett érzésekből él. Ő gyorsan akar szeretni, haladni, átélni mindent. Az idősebb már tudja, hogy az együtt töltött pillanat nem akkor értékes, ha sietnek vele, hanem ha hagyják kibomlani. Ő tanít, nem csak szavakkal, hanem jelenléttel: türelemmel, finom irányítással, azzal, hogy nem akar minden percet megváltoztatni, csak megérteni.

A korkülönbség nem csupán évek száma, hanem különböző időérzékelések találkozása. Az egyik a jövőt nézi, a másik a jelent éli. Ha megtanulják egymás ritmusát, a fiatal lelassul, az idős megfiatalodik. Egyikük tanulni akar, a másik építeni és így lesz a különbségből harmónia – ha mindketten engedik, hogy a saját idejük egy közös úttá olvadjon.