Khm...

Szóval, sokat gondolkodtam a tegnapi történéseken itt a Pixien. Nem vagyok a világ legjobb emberismerője, meg itt aztán az ember nem is ismer igazán senkit, max. virtuálisan, bár, nekem akkor is sok jó ismerkedős tapasztalatom van innen. Vannak kevésbé jók is, de semmi olyan, amit katasztrofálisként kellene értékelnem.

Sokak írásait szeret(t)em, és néha bele-belekotyogok valamibe. Tiszteletteljesen beszélek a korábbi/régebben itt levő tagokkal, noha nem ismerem őket. Evvel párhuzamosan, alapvető elvárás lenne /lett volna részemről, hogy velem is tiszteletteljesen beszéljenek a blogolók. Én ugyan nem fosom a szót, néha írtam, nem vagyok egy Kölcsey és nem is várok elismerést. Örömmel töltött persze el, ha lájkolta valaki.

Nos, maradok azon a véleményen, hogy a chatnek is van egy stílusa. Azért, mert valaki mást hall ki egy blogból, nem kell lassan, szótagolva írni a mondatokat, hogy a "hülyéje/idiótája" megértse. Már többször horkantam fel kommenteken, hogy "értő olvasás", minta a szerző maga lenne egy Isten, akinek inni kell a szavait.

Néha egy-egy blogban megfog valami, igen, kiemelek valamit, elviszi a gondolataim, nem mindig landolok oda, ahova kellene.

Hisztis ritkán vagyok, viszont elvárom a tiszteletet, amit én is megadok. Nem kell velem nagy betűkkel kiabálni sem. Ha nem értesz velem egyet, hát írj ennyit: Jé, ezt másképp látjuk. Majd akkor megkérdezem, mit és miért látunk másképp. Mert még ha én is néztem el valamit? Ettől még nagyon messze vagyok a gügyétől, kedves Pixilakók.

Szóval a sértegetésből konkrétan elegem lett. Az, hogy ennek tiltás lett a vége - nem a részemről, teljesen várható volt, de aki tette, attól nem ezt vártam. Konkrétan kíváncsi voltam, képes-e a naaaagy dominanciájával arra, hogy annyit írjon egy ilyen "szaros kis picsának", bocs, Jé, nem akartam, csak nem értünk egyet.

Nos, a komment nem létezik, talán csak kitaláció, hogy kivel nem beszélek ezután, nyomon nem követhető, csak én tudom. Maradjon is a titkom, igaz-e egyáltalán. Hol volt, hol nem volt, tán igaz se volt.

Mindenkinek jó szórakozást kívánok a továbbiakban a szardobáláshoz, de nekem ehhez nincs kedvem!

Indul a challenge. Aki kapcsolatba akar lépni velem ezek után, az adatlapon láthatja, hol ér el.

Aki meg nem akar elérni, annak úgyis mindegy.

Ja ez nem búcsú, csak magyarázat. Magyarázat arra, miért is hányunk páran nők a magukat alfának képzelő idiótáktól.

Montifloro blogjai hiányozni fognak. Még ha néha nem is értettem mindennel egyet, azonban a stílusa, a versei magával ragadóak. Majd azt megoldom, hogy hozzájuk jussak. Ennyi elixír kell! - de most nézem, nincs is már fenn. Lehet, igaza van.

Ne legyetek jók, nem éri meg! :-D