Eredeti cikk

Szombat volt és Pécsett hetivásár. A nap örvendve ragyogott le a mennyek vidám kék szinéből a nagy vásártérre, hol a sok adóvevő tarka vegyületben sürgött, forgott s örült az életnek, a szép időszaknak. Egyszerre kardok és lánczok csörögnek, szuronyok csillámlanak, és jő a piacztól meszsze fekvő megyeház büzhödt földalatti börtöneiből, vagy – hogy igazat mondjak – vermeiből egy sereg, szennyes rongyokba burkolt sápadt, elfonnyadt arczu rab, igenis czifra poroszlóktól körülvéve. Két szerencsétlen, rémítő tölgy derest és jókora kötet mogyoró pálczát emel vállain, és sejteni hagyja mi következik. Meg áll most a piaczon az egész expeditió; tódul a sokaság bámulni a vérfagylaló executiót, szinpadi jelenetkint nézni ember kínoztatását; s emez az ütleg virtuózokat dicsérgeti, míg amaz bámészan nézi, miként dobatik le durva hajduk által némely félalélt a deresről, s miként ül vízbe nyüszörögve, összegörnyedten.