MESTER

Igen. Így. Csupa nagybetűvel. Mert miért ne?! Ha már lúd...

Mindig elmosolyodom amikor szembe találom magam ezzel a megszólítással.
Más székesegyházakkal ellentétben nekem mindig Béla bá' jut eszembe róla, a kőművesek mestere, mesterek kőművese.

Első emlékeim egyike kapcsolódik az öreghez, egy közösen elköltött reggeli, ami a kor szokásaihoz és a szakma sztereotípiájához híven célzóvízzel kezdődött és végződött.
A hatás természetesen nem maradt el.
Tőle tanultam életem első káromkodását és hogy a titkos összetevő a malterben a Borsodi.
Egyébként a festékben is, de ez már egy másik történet. Lehet mégis van valami az "ettől ragad" kijelentésben.

Általa forrt össze a mester képe egy nyomokban kőporos, kissé kopott kék munkásruhával, háromnapi borostával és egy kőműves mesterrel aki fél kézzel dobálja a maltert a falra miközben jókat húz sörösüvegéből. Mert hát kell a hidratálás.

Úgy hogy mestereim, menjünk, vár ránk még egy keverőnyi anyag. A Borsodit én hozom. :)