Az igazi vàgy

Van valami a csendben, amit kevesen értenek. Az a pillanat, amikor nem történik semmi... mégis minden eldől.

Én nem rohanok. Nem sürgetlek. Csak ott vagyok közelebb, mint hinnéd.

És minden másodperc, amit vársz, egy kicsit jobban kitölti a tested valami megnevezhetetlen hiánnyal. Akarod, hogy betöltsem. De nem kérsz. Mert pontosan tudod: nem te fogod eldönteni, mikor kapod meg.

Érzed a saját bőröd alatt, ahogy a feszültség lüktet. Lassú, forró lüktetés. Minden lélegzeted egy halk, láthatatlan könyörgés lesz. És én? Csak figyellek. Hagylak elveszni.

Mert az igazi vágy nem ordít. Az igazi vágy suttog. És végül minden más hangot elnyom.