Blog - inceptio

Filter to this month: 2026. 09.

Nem dönteni is döntés
Az eredeti blog azt boncolgatta, hogy az emberek végül is ösztönlények-e. Én egy kicsit más irányba megyek tovább. Lehet, hogy itt-ott kicsit random vagy ömlesztett lesz, de érdekesnek találtam a témát, és leírtam róla az éppen aktuális gondolataimat. Az ösztönnel kezdem, mert azt hiszem, ott indul minden. Szeretjük azt gondolni, hogy kiemelkedtünk az állatvilágból; szimbolikus módon kommunikálunk, absztrakt módon gondolkodunk, s képesek vagyunk elképzelni egy távoli jövőt, amiben még...

Ami tegnap még álom volt
"Egyike az elme nagy ellentmondásainak: bármi, amit elérsz, idővel unalmassá válik, és bármi, amit nem érsz el, kívánatos marad." Ez az egyik kedvenc gondolatom Oshótól. Talán azért, mert egyszerre egyszerű és kellemetlenül igaz. Nem egy szigorú pszichológiai törvény, inkább egy finom filozófiai tükör, amelybe belenézve könnyen felismerhetjük saját életünk ismétlődő mintázatait. Mindannyian átéltük már azt a pillanatot, amikor valami után tiszta szívből vágyakoztunk. Lehetett az egy...

A bizalom
A hagyomány szerint Kr. e. 333-ban, valahol Kilikiában egy fiatal hadvezér magas lázzal feküdt a sátrában, az orvosai pedig rettegtek. Nem is feltétlenül attól féltek, hogy meghal, hanem attól, hogy ha meghal, őket teszik felelőssé érte. Csupán egyetlen ember mer hozzányúlni, egy Philipposz nevű orvos, aki gyógyitalt kever neki. Amikor a beteg épp inni készül, levél érkezik az egyik alvezérétől: "vigyázz, az orvosodat megvesztegették, meg akar mérgezni". A beteg elolvassa a levelet, majd a...

Akit akarunk, és akit választunk
Sokat gondolkodtam az utóbbi időben azon a jelenségen, amit felszínesen úgy szoktunk elintézni, hogy "a nők a seggfejeket választják". De ahogy mélyebbre ásunk a vágyaink és a bizonytalanságaink hálójában, kiderül, hogy a válasz ennél sokkal fájdalmasabb, és valójában mindannyiunkról szól. A társkeresők felszínén létezik egy makacs illúzió. Az, hogy a felületen nyüzsög a választék, még nem jelenti azt, hogy valódi lehetőségek is vannak, hiszen a zajban pont a lényeg, a valódi kapcsolódás...

Soha nem leszel "túl sok" a megfelelő embernek
Hányszor pörgetjük vissza képzeletben a már lefutott perceket, hányszor boncolgatjuk utólag a kimondott szavakat... mintha egy rosszul elhelyezett hangsúlyon vagy egy túl korán átnyújtott virágcsokron múlott volna a világ egyensúlya. Amikor egy ígéretesnek induló kapcsolódás hirtelen megszakad, a reflexszerű önvád azonnal munkához lát, s jönnek az ördögi kérdések. Túl gyors voltam? Túl lelkes? Túl nyitott... egyszóval sok? De ahogy a csend lassan leülepszik az elhamvadt pillanatok felett,...