Sajnos a világ nagyot változott, felületessé, rohanóvá vált.
Nagyon maradinak tünhetek ezzel,
de én a személyes beszélgetésekben hiszek. Ott tudunk igazán benyomást kelteni, kapcsolodni.
Ok, persze itt vagyok az online felületen.
Bízva abba, hogy idővel kitudom magunkat csemészni a valós világba. 🙂
Csak az tud tanulni a hibáiból, akiben megvan a kellő alázat az élethez.
És mivel én férfiakkal ismerkedem, erről tudok többet. Nyilván nem általános, de pl időnként olvasgatom a gombamód szaporodó Facebook társkeresők posztjait, amik egyébként még az alsó szintnél is alább vannak kettővel a felhozatal szempontjából és két elég szignifikáns férfitípust látok. Az egyik, aki még az AI tartalmakról is elhiszi, hogy igazi ember van mögötte és ott csóválja a farkát a posztok alatt, mert annyira buta és kétségbeesett, hogy minden nőnek látszó dologra lecsap, a másik, aki utálja magát, mert valószínűleg nem szerette az anyja, aztán a női sem bántak vele jól, ezért a nőket is gyűlöli és bár mindent megtenne azért, hogy legyen egy neki is, nem hiszi el, hogy kellene bárkinek is, illetve minden nő egy büdös ká, aki csak tönkretenné őt. Ezért ő nem udvarol, hanem sérteget, bánt, degradál, stb.
Amikor arról írtam, hogy van, aki a falat kaparja a nőhiánytól, elsősorban rájuk gondoltam. Azokra, akik úgy próbálnak meg dominánsnak látszani, hogy hímsovén, lekezelő kommenteket írnak, mert szerintük nekik alanyi jogon jár egy szép, kedves, gondoskodó, alázatos, stb nő, mert ez a világ rendje és mi az, hogy a bunkósága nem vezet célra?
Hát mit képzelnek magukról ezek a vászoncselédek?
És igen, tudom, hogy vannak nők, akik belemennek, vagy benne maradnak egy méltatlan kapcsolatban, de aki egyszer rájött, hogy mit vétett saját maga ellen, az utána már nem nagyon fogja azt mondani, hogy mindegy, ki, csak ne legyek egyedül.
SmPixie.com - BDSM partner seeking, dating and community portal
By accessing the site I certify that I am at least 18 years old and I have the right to view sexually explicit sites.
I agree that the site has a strong sexual nature. By accessing the site, I declare that I won't be harassed by sado-mazo, fetish, sexuality or other images, writings etc.
Comments (3)
Nagyon maradinak tünhetek ezzel,
de én a személyes beszélgetésekben hiszek. Ott tudunk igazán benyomást kelteni, kapcsolodni.
Ok, persze itt vagyok az online felületen.
Bízva abba, hogy idővel kitudom magunkat csemészni a valós világba. 🙂
És az is igaz, amit Delila ír.
És mostanában sokkal több a tiltás, mint korábban, és kevesebb az elfogadó/vitatkozó párbaszéd.
Sokan vagyunk frusztráltak és türelmetlenek.
És mivel én férfiakkal ismerkedem, erről tudok többet. Nyilván nem általános, de pl időnként olvasgatom a gombamód szaporodó Facebook társkeresők posztjait, amik egyébként még az alsó szintnél is alább vannak kettővel a felhozatal szempontjából és két elég szignifikáns férfitípust látok. Az egyik, aki még az AI tartalmakról is elhiszi, hogy igazi ember van mögötte és ott csóválja a farkát a posztok alatt, mert annyira buta és kétségbeesett, hogy minden nőnek látszó dologra lecsap, a másik, aki utálja magát, mert valószínűleg nem szerette az anyja, aztán a női sem bántak vele jól, ezért a nőket is gyűlöli és bár mindent megtenne azért, hogy legyen egy neki is, nem hiszi el, hogy kellene bárkinek is, illetve minden nő egy büdös ká, aki csak tönkretenné őt. Ezért ő nem udvarol, hanem sérteget, bánt, degradál, stb.
Amikor arról írtam, hogy van, aki a falat kaparja a nőhiánytól, elsősorban rájuk gondoltam. Azokra, akik úgy próbálnak meg dominánsnak látszani, hogy hímsovén, lekezelő kommenteket írnak, mert szerintük nekik alanyi jogon jár egy szép, kedves, gondoskodó, alázatos, stb nő, mert ez a világ rendje és mi az, hogy a bunkósága nem vezet célra?
Hát mit képzelnek magukról ezek a vászoncselédek?
És igen, tudom, hogy vannak nők, akik belemennek, vagy benne maradnak egy méltatlan kapcsolatban, de aki egyszer rájött, hogy mit vétett saját maga ellen, az utána már nem nagyon fogja azt mondani, hogy mindegy, ki, csak ne legyek egyedül.