Mire NEM való egy blog?

Köszönöm a meglátásaidat! Sajnálom, ha negatívan értelmezted amit leírtam. A legkevésbé sem ez volt a célom, ezért is zártam ezzel a soraimat. Azonban a soraid fényében, bizonyos tekintetben módosítottam a blogot, abból az aspektusból, hogy az elején jelzem, hogy ezek a gondolatok az én meglátásom szerint vannak így. A többi részét viszont továbbra is fenntartom.

Nem tudom, mennyire követted a tegnap illetve ma a megjelenő blogokat. Amit írtam, nem azért írtam, mert olyan kedvem volt, vagy okoskodni szerettem volna, vagy mert ez egy minden felett álló törvény. :) A legkevésbé sem így gondolkodom. A bloghoz két másik írás adta a hátteret, arra reagáltam, de minden személyeskedés nélkül, még csak nem is reakcióblogként, hanem általánosságban.

Zárszóként megjegyzem, az említett két blogot azóta eltávolították az oldalról, ez az írás azonban még fent van. Örülök ha tanulságos volt a blog, számomra is a hozzászólásod!

Köszönöm a gondolataidat! Teljesen egyetértek abban, hogy ez a közösség rendkívül elfogadó és toleráns. Pontosan ezért érezzük itt jól magunkat, ezért vagyunk a részei, mi is ezt képviseljük. Annyit viszont hozzátennék, hogy a legnagyobb szabadságban is vannak - építő jellegű - határok, amiket ugyan nem kötelező, de érdemes betartani a saját és mindenki más javára. Ez azonban az én szubjektív véleményem. A következő hozzászólásra való válaszom is, lehet hogy további választ és kiegészítést ad az általad felvázoltakra.

Bár az utolsó mondatodban azt írod, hogy jótanácsként, nem kioktatásnak szánod ezt a blogot, ez szerintem igen erősen megkérdőjelehető.
Megkockáztatom, még a kioktatásnál is erőteljesebb, amit ideraktál, hiszen az csupán addig merészkedne, hogy "így vagy úgy szép/jó/helyénvaló".
Ezzel szemben te már eleve úgy indítasz, hogy milyennek KELL lennie egy-egy blognak. "Adnia kell", "minőségi tartalmat kell képviselnie" stb.

Nos, nem kell.

Ha kellene, akkor az szerepelne a szabályzatban mint elvárás, a moderátoroknak pedig ilyen szempontok szerint is vizsgálnia kellene az írásokat.

De ilyen szempont nincs, nem is lehet.
Ami ugyanis számodra nem üti meg az egyébként is önhatalmúlag kijelölt mércét, az más számára (és korántsem csak az író számára) lehet, hogy messze meghaladja.

Előfordulhat, hogy egy sérelem kibeszélése, ventillálása nagyon is fontos az adott embernek. Az arra való reakció, az egyéni élmények, érzések kibontása fontos annak a másiknak, aki reagál, a többieknek, akik lájkolnak, kommentelnek, vitáznak, egyetértenek.

VAN sok olyan blog, ami neked, nekem, másoknak irritáló vagy egyszerűen csak értelmetlen. Én pl elég válogatós vagyok: nagyon nehezen olvasok el akár olyan blogot is (legyen tartalmilag bármilyen jó), ha egybe van ömlesztve az egész, nulla sorköz, bekezdés, tagolás. Van még ezer nyavajám, ami megakadályozhat abban, hogy élvezzem egy blog olvasását, vagy akár csak hogy eljussak a harmadik mondatig.
De (a szabályszegéseket, a nyilvánvaló erőszakról szóló vagy ped0 tartalmakat leszámítva természetesen) sose tiltanám meg, vagy sose mondanám azt, hogy márpedig ilyennek vagy olyannak KELL lennie a blogoknak, mert az én kényes ízlésemnek nem felelnek meg, és én ide eltartott kisujjal járok kéremszépen.

Ja és még egy:
Olvasni, de nem csak olvasni járnak ide emberek. Társkeresésnél sem utolsó szempont, ha "látjuk" a másik embert. A kommunikációját, írásait, vitakészségét. Azt is, ha nagyon jó. Azt is, ha nagyon gáz. Bizony erre is szolgál(hat)nak a blogok és a kommentszekció.

Például számomra ez a blog is roppant tanulságos volt, bár nem biztos, hogy olyan értelemben, ahogy te szántad :) .

Nagyon nehéz lecke, mégis meg kell azt tanulni, hogy sokan sokféleképp élik az életüket és élik meg a pillanatot.
Ha valakinek egy vélt vagy valós sérelmének a kiventillálása az ujjain keresztül oda vezetnek, hogy megnyugszik, átlátja a helyzetet vagy kicsit tisztul az elméje, élete, már megérte, hogy ezt kiírta magából.
Az, meg hogy melyik eszköz vagy zöldség, blog mire való, azt hiszem a legjobb felületen vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, mindennek van legalább egy olyan funkciója, amire mi esetleg nem is gondoltunk.
S itt már belép az, amiről írtál, az edukáció. Ha csak egy blog annyit tanít meg, mit ne és mit ne úgy csináljunk, már fejlődtünk.
Hisz minden jó valamire, ha másra nem, rossz példának.
Tegyünk előre egy lépést a másik (vélt vagy valós) hülyeségenek az elfogadásáért. Azt szeretem itt, hogy el-és befogadóak vagyunk.
Ha meg olyat ír, ami nem köt le, ellapozok. Majd olvasok mást.
Nem?