Tűnődés az eltűnésről

Halottak napjára, de az élőknek.

Hová tűnik a gyermek első felsírása, a vér az orvos kezén, az örömkönny a szülők arcán? Hová tűnik az utolsó, e világban hagyott erőtlen szó, a szüleiket temető gyermekek gyásza? Hová tűnik az örökség, melyet nem viszünk tovább?

Hová tűnnek a gyermekkor álmai, a kalandok a hátsókertben, a letört jégcsap koszos-víz íze? Hová tűnnek a pajtások, az örökre kötött barátságok, a tiszta gyermeki szerelmek? Hová tűnnek ezek a rég megváltozott emberek, kik az álmainkban még mindig ugyanazok?

Hová tűnik az elfojtott sírás, a kitörő nevetés? Hová tűnnek kimondatlan gondjaink és elsietett fogadalmaink? Hová tűnnek a napvilágra kerülő hazugságok, s a senki által nem ismert igazságok? Hová tűnnek a legkisebb, emberi örömök, s a legnagyobb, embertelen fájdalmak?

Hova tűnnek serdülő lázadásaink, s azok, akik ellen szóltak? Hová tűnik önmagunkba vetett megingathatatlan hitünk, vagy épp jelentéktelen kudarcaink révén érzett teljes összeomlásunk? Hová tűnik a világ megváltása iránti elköteleződésünk, s hová a felismerés, mikor rájövünk, hogy képtelenek vagyunk rá?

Hová tűnik az első féltve adott csók íze, az izgalomtól remegő kezek egybefonódása s a pillanat végtelensége? Hová tűnik az a bizonyos első és hová a sokadik? A gyönyörtől felgyorsult szív dobogása, az egyesülő testek energiája, a tökéletes és a teljesen elrontott? Hová tűnnek az elvétett ütések, hová a pontos csapások? Hová a mámorító felismerések, a fetishek extázisa, az új varázsa, lényünk felszabadulása?

Hová tűnik az éveken át tartó fáradhatatlan munka, melyet egyetlen aláírással felégettünk? Hová tűnik mindaz ami járna nekünk, de soha nem kaptuk meg? Hová tűnik az oltár előtt mondott igen, mely a bíróságon már nem? "És ami nincsen már, miért kell hogy fájjon?"

Hová tűnik minden, mi valaha oly eleven, igaz és valódi volt? Hová tűnök én, ha gyertyaláng létem pillanatai leperegnek? Hová tűnik ez a néhány szó, mely most benned visszhangzik, de hamarosan örökre elnémul? Hová tűnik az egész röpke élet és hová a végtelen halál?