Csak kulturáltan

Néztem egy videót, amin nagyon meghatódtam.
Semmi különös. Jelenetek egymás után arról, hogy reagálnak az állatok, amikor a sok éve nem látott gazdival találkoznak.

Volt őrült kutya nyüszítés, eszeveszett ugrándozás, hempergés, medve és oroszlán tappancsok ölelése, gazdi arcon nyalintása. Egymáshoz bújás, annyira, hogy egy fűszál se férjen közéjük.
Eszembe jutott, amikor fél év után jöttem haza, és a kutyusom vinnyogva kúszott hozzám, közben maga alá pisilt.

Nem tudják elmesélni, milyen volt a sok hosszú év a gazdi nélkül. Hogy hányszor várt a küszöbön a szokásos időben. Hányszor csalódott egy ismerősnek tűnő kocsiajtó csapódásakor. Hogy mindig másképp készítették a vacsoráját, sosem úgy ahogy igazán szereti. Hogy a hasát azóta se vakargatta senki, csak néha a fültövét, amit egyébként utál. A hosszú idő alatt talán már a gazdi szagát is elfelejtette.

És most hirtelen itt van! Semmi számonkérés, hogy hol votál eddig, hogy tehetted ezt velem; csak bújjunk minél közelebb, hogy soha többé egy fűszál se férhessen közénk, hogy érezhessük a vilgág legjobb illatát.
-------------------------------

Hat évig éltünk együtt, 2190 nap mínusz néhány hétvége, amikor alig bírtuk egymás nélkül, ennyiszer hallgattam alvó szuszogását, majdnem ennyiszer reggeliztünk együtt, tudtam hogy vékony szeletekre vágva szereti a vajat a pirítóson, amit pont olyan barnára készítettem, ahogy ő szereti, medvehagymával, ismertem testének, lelkének rejtett zugait, félelmeit, vágyait.

Évekkel később egy parkolóban futottunk össze.
De jól nézel ki. Te is. Mi van veled? Szerdán jöttem meg Kassáról. Ilonáéktól? Hogy vannak? Remekül, és te? Én tavaly elköltöztem...Izé, jó hogy találkoztunk. Sajnos időre megyek, sietnem kell. Szia.

https://www.youtube.com/watch?v=fJBbA3tJ8EA