Menekülőszó

Többször írtam róla, sosem tetszett.
Feleslegesnek és mesterkéltnek gondolom.
Ha baj van, miért nem elég annyi, hogy baj van! Miért jobb azt mondani, hogy zsírpapír?? Vagy kisbíró??

Azt is írtam, hogy nekem egyszer volt menekülőszavam. Ki is mondtam néhány perc elteltével. Nem éreztem, hogy ez bármelyikünknek problémát okozott.

Viszont megdöbbenve olvasom a véleményeket. Pl. hogy amelyik szub ezt igényli, az nem bízik eléggé a domjában. Mert azért kellene használni, hogy elkerülhető legyen a határok túlfeszítése. Nem, a határok túlfeszítése már megtörtént, amikor a szub úgy érzi, hogy azt ki kell mondania.
Hogy nem bízik benne eléggé? Micsoda megalázó helyzet! Egy szuper emberben nem bíznak? Pedig ha tudná az a butus kis szub, hogy a szuper dom még soha életében nem égette oda az ételt, soha nem ütött az ujjára kalapálás közben, sosem tévedt még el a városban, sosem hozott rossz döntést semmiben, sőt sosem sózta még túl az ételét, de még egy közlekedési balesete sem volt soha, mert előre lát mindent és extra szuper felfogóképességével más hibáira is azonnal és hibátlanul reagál!
Nem nagy ügy ez, egyszerűen férfinak kell lenni, és máris hibátlanok vagyunk...

Ha még így is lenne, honnan tudhatná azt egy butuska szub? Ha egyszer az adja neki a biztonságot, miért ne lehetne egy menekülőszava, amibe kapaszkodik a tudata, mégha nem is használja?
Egy élet kevés ahhoz hogy kiismerjük azt akivel együtt élünk. De egy szubnak azonnal tudnia kell, hogy mennyire szerencsés, hogy pont a szuper dom kezébe került.

Aztán a változó határok. Hát éppen ez az, ami talán szükségessé teszi a menekülőszót. Hiszen nem csak mindenkivel szemben mások a határok, de ugyanazzal a személlyel is a pillanatnyi körülmények határozzák meg, hol vannak az aznapi határok. A lelki és fizikai tűrőképesség nem egyenletes, pont hogy nagyon is változó. Ha valamiért, pont ezért szükséges a menekülés lehetősége annak, akinek ez fontos.

Aki ezt nem érti, aki a saját tévedhetetlenségében megingathatatlan, az a legveszélyesebb. Azt menekülőszóval, vagy anélkül, de kerülni kell messzire.


Aztán a másik oldalról: "soha nem lennék képes kimondani, mert úgy érzem, hogy a szub lelkem halna bele"
Én is szeretem, ha egy játék komolyan van véve. De azért na! Ha egyszer olyan a helyzet, miért ne lehetne leállítani valakit. Menekülőszóval vagy anélkül. Belehalna a szub lelke? Mibe? Abba, hogy olyat nem akar elviselni, ami neki már túl sok és ennek hangot ad?

Aztán: "a Domnak is csalódást okoznék a kimondásával."
Akinek ez csalódás, az csalódjon. Aki meg tanulhatna belőle, az talán tanulni fog. Ha mást nem, az önnön tévedhetetlenségén gondolkodjon.

És még: "Hiszen nem bízom Benne és abban, hogy megáll ott, ahol kell, mert figyel, mert Rám van hangolódva."
Ezt írtam az előbb. Hiszen ha megáll ott, ahol kell, akkor nem is kerül kimondásra.