2020. 12. 12. 22:32 | Appeared: 1012x
"...mert az öregkornak is megvan a maga kegyelme és küldetése. Még nem az a pillanat, amikor behúzzuk az evezőket a bárkába."
Még jó! Sem az evezőket, sem mást nem húzunk be!
Soká lesz, mire elérkezem az öregkor kapujába. Még a hivatalos adatok alapján is, pedig az valami tévedésen alapszik. 40-45 között vagyok. És maradok is. Nem annyinak érzem, hanem annyi vagyok. Ez tény. Iratok nem mérvadók, mondom, azzal valami nem stimmel. Foglalkozzon vele a nyugdíjpénztár.
Furcsa, amikor valaki folyton az egyre növekvő életkorát emlegeti. Ettől sokkal idősebbnek érzem. És aki időskori problémákkal kezd foglalkozni, az rohamosan meg is öregszik.
Nekem mostanáig folyamatosan, egyre növekvő előnyöm származott az életkoromból. Nem tudatosan, de a sok megélt helyzetből összegyűlt és kikristályosodott az élettapasztalatom. Sosem akartam és nem is akarok fejlődni, jobbá lenni. Mert aki jobb akar lenni, annak el kell hinnie magáról, hogy nem elég jó. Szerintem ez nem helyes. Én mindig azt érzem, hogy pont úgy vagyok jó, ahogy vagyok. És ha megpukkadsz is az önelégültségemtől, akkor is ezt érzem. Közben mégis fejlődök, de ezt csak akkor érzem, amikor megtörténik. Sosem az alsóbb szinről ácsingózok feljebb, hanem örülök az előre lépésnek anélkül, hogy igényem lett volna rá. Nem is nagyon hiszek alsóbb és felsőbb szintekben.
Minden életkornövekedés határozott előnyökkel járt. Mekkora szabadság lett hirtelen, amikor már egyedül mehettem le a boltba! Aztán, amikor elmehettem házibuliba. Majd felfedezni a szexet. Akár már haza se kellett menni reggelig. Középiskolában még kényszerítettek a napi sok óra padban ülésre. Utána már csak az volt a lényeg, hogy tudjam a vizsgán. És így tovább. Leráztuk magunkról a felnőttek zsarnokságát. Igaz, cserébe munkahelyi főnököket kaptam a nyakamba. De megtanultam kockázatot vállalni, így leráztam a főnököket is. Ezzel együtt a pontos ébredés nyűgét, a kötött munkaidőt. Itt aztán meg is álltam, bár néha élvezhetem a teljes munkaidő-nélküliséget is.
A problémák többsége nem is létezik. Magunknak találjuk ki, vagy a szűk környezet, ami megpróbálja ránk erőltetni. A problémákkal nem kell szembenézni. Megoldódnak maguktól, vagy jelentőségüket vesztik. Ha egyik sem, akkor ki kell lépni az azt erőltető környezetből.
Megéltem a házasság csodáját. Jóval később elértem az egyedülállók nirvánáját.
Felfedeztem a pornó nagyszerűségét. Megtapasztalhattam álmaim vágyát, néhány nagyszerű domina áldott tevékenységén keresztül. Idővel lett állandó úrnőm, aztán egy másik, még remekebb. És még néhány. A köztük eltelt időben pedig mindig azt élveztem határtalanul, hogy megint a magam ura lehetek. Megint egyedül mehetek le a boltba :)
Aztán olyan úrőm lett, aki mellett elértem (bár sosem kerestem) a pornótól szabadulás utáni szárnyalást. Mert sokkal több volt, mint bármelyik videóban. Nem extrémebb volt, és nem töményebb, sőt. Hanem pont az, amit mindig kerestem.
Igazsághoz tartozik, hogy most megint akkor és abba a boltba mehetek, amelyikbe csak akarok. És ezt most megint nagyon élvezem.
Most, így negyven fölött új szakmát szerzek, új vállalkozást indítok. Nem a fejlődés okán, nem kényszerből, hanem mert érdekel.
Meglepődve tapasztalom, hogy az életkorom előrehaladtával (ami, ahogy mondtam, már nem halad, csak papíron) egyre több figyelmet kapok a nőktől. Nem mondom, hogy régebben sok problémám lett volna ezzel, pedig egy tízes skálán 6-os felé lehettem. (Valódi tízes skáláról beszélek, nem olyanról, ahol 5 alatt már sosem osztanak számot, mert nem PC.) Tehát pl. diszkóban soha, de soha nem volt kalandom, utáltam is egy idő után. De ahol a hangomat nem nyomta el a zene, és volt idő kommunikációra, kicsit szépítve: nem volt gond. Na, ezzel szemben manapság kilencesnek érzem magam. Különböző helyeken kezdeményeznek. Pl. sorbanálláskor, legutóbb SZTK-ban. (Járvány miatt kongott az ürességtől, mégis mellém ült.) Nem csak a szokásos, hogy a kezelésekről számol be, hanem simán rátért egy közös kávézásra. Eleinte nem értettem, de rájöttem, hogy bizony a férfiak ebben a korban kezdenek el hullani, mint a legyek. Egyre több az egyedülálló nő, és egyre kevesebb az egyedülálló férfi. Sajnos semmit nem tudok kezdeni a megnövekedett figyelemmel, mert csak a papír alapú életkoromnak megfelelő nők érdeklődését váltom ki. Nekem meg a valós koromhoz passzoló nők jönnek be. Szóval csajozhatnék (ill. nénizhetnék) ezerrel.
A spirituális fejlődésem útját nem tudom bemutatni. Nincsenek rá szavaim. Az élet értelmét megfejteni nem fogom. Aki tudja, annak meg nem hiszem el, így elérni sem tudom. Nem kell vele foglalkozni.
Comments (8)
értem, miről beszélsz
asszem :)
(én most a: tisztes őszes halánték a nők számára ajándék más nézőpontból való értelmezésén "dolgozom".... egyelőre nem megy az ajándékként értelmezés :D)
kezdte a szokásos kórismével...rátért, hogy két éve szívműtétje volt. nézzem csak meg a nyomát! és előre húzta a közepes kivágású blúzát. falatnyi, csinos melltartója nem rejtetegette, hogy pompás formában van :) előttem hívták be, de megvárt.
:)
téged is leszólítgatnak az sztk-s nénik?
de lehet, ikrek?
pont így
kivéve a bolt
mert nem kell lemennem, egy szinten vagyunk)
Nagyon szép írás.