Fűszeres finomság

Húsz éve történt. Nagy társasággal evezőstúrán voltunk.
Volt velünk két hegymászó srác is. Sok érdekeset meséltek a kalandjaikról.
A sok izgalmas, veszélyes eset mellett mégis az keltette a legnagyobb figyelmet, amikor azt részletezték, hogy mivel szórakoztatták magukat táborverés után.

Gusztustalansági versenyt rendeztek. Bárki bármivel indulhatott, és az nyert, aki a többség szerint a leggusztustalanabb dolgot tudja bemutatni.
Rákattantunk az ötletre. Estére mi is meghirdettük a versenyt.

Öten neveztünk. A verseny erősen kezdődött. A srác lazán szájbahugyozta saját magát. A második gyengébb volt, ő néhány szöcskét eszegetett. A harmadik, az egyik hegymászó, komoly produkciót mutatott be. Ledugta az ujjait a torkán, és a felcsiklandozott ebédjét felfogta egy tálban. Azzal játszadozott egy kicsit. Azt hittük ennyi volt. De aztán az egészet beleöntötte egy serpenyőbe, kisütötte és villával falatozott belőle.

Én következtem. Délután már felkészültem. A közelben legelt egy birkanyáj. Összebarátkoztam a juhásszal két deci pálinka segítségével. Ő segített beszerezni az alapanyagot.
Elővettem egy maréknyi kullancsot, és nekiálltam elkészíteni a kullancslevest. Szép nagyra dagadt kullancsok voltak, volt köztük bab méretű is. Néhányat felapróztam, hogy kellően sűrű legyen a leves. Spriccelt a vér. Felöntöttem vízzel, fűszereztem borssal és paprikával. Rövid forralás után jóízűen kanalaztam a sűrűjét.