egy jelentéktelen blog túlmagyarázása - tanulsággal

1. sokszor mondták, hogy a stílusom felülírja az eredeti problémát. tehát ha alapból igazam van, azt is elhomályosítja az arra adott rekcióm. így saját magam ellen dolgozom. ez néha tényleg így van.
ezért lehet, hogy többen nem az alap problémát látják, hanem azt, hogy valakit kioktatok. de ez nem egy kisember kéjelgése azon, hogy oktathat másokat, hanem a nyugalmam elleni támadásokra adott reakció. ha nagyember lennék, akkor is hasonlóan járnék el. csak akkor leszólnék az 'emberemnek', hogy rakja már helyre a legközelebbi dudálót.

2. be kell látni, hogy ezek az emberek legtöbbször tudatlanok. és sokszor agresszívek. nemrég történt, hogy válaszul azt kaptam egy egyébként kedves, de tudatlan futártól, hogy: - de hát arra van a duda. nem? - hát nem. egy futár, aki a munkaidejét az utakon tölti, igazán tisztába kell legyen a rá vonatkozó szabályokkal.

3. nem tartom korrektnek azt a vitastílust, hogy odaszúrunk egy frappánsnak tűnő megjegyzést, de az arra adott rekciót figyelmen kívül hagyjuk. gondolok itt többek között arra, hogy "Kapaszkodsz a jogba, perszepersze. Tipikus mentalitás." és amikor megkérem, hogy mondja el, mi a probléma ezzel, vagy más esetet hozva kérdezem hogy mit kéne csinálnia annak, akinek a gyereke nem tud aludni a zajongástól, és végül, sokadszorra már a csendrendeletre hivatkozik, nincs válasz. hiába írom már a blogban és később válaszként is, hogy először megkérem szépen, és utána jön az oktatás, tehát hibás volt a felvetése, nincs válasz.

4. a bolti eladótól, a felszolgálótól elvárjuk, hogy udvarias legyen a vendéggel. ha nem értem, hogy mit mond egy pincér, és visszakérdezek, akkor ne üvöltse a fülembe ordítva, hanem ismételje meg érthetően.
a futárok is szolgáltatók. hasonlóan udvarias hangnem elvárható. gyakran meg is van, de ha figyelmeztetem a zavaróan hangos érkezésére, akkor is őrizze meg az udvariasságát.