2019. 05. 12. 09:05 | Appeared: 1430x
Tegnapi blogról jutott eszembe.
Itt nem elmulasztott lehetőségről lesz szó, hanem arról, hogy egy semmi hogy adhat mégis sokat.
Volt nálunk egy családi legenda. Nem mondom hogy miről szólt, példának megfelel, hogy mondjuk a dédnagymama gyémántgyűrűje vagyonokat ér.
És amikor lehetőség adódott felbecsültetni, kiderült hogy egy értéktelen ásvány.
Itt nem a lehetőségek ki nem használásáról van szó. Hanem arról, hogy ez a legenda több nemzedéknek adott hitet, biztosított kitartást ahhoz, hogy átvészeljék a nyomorúságos körülményeket. Majd egyszer, majd ha lehetőség lesz eladni a gyémántot, akkor minden megváltozik. Meg hogy a mi családunk mennyire különleges, mert van nekünk ez a rejtett kincsünk.
Én jártam a végére. Ha nem is semmit, de töredékét érte. Igazából nem lepődtem meg, nem volt nagy csalódás, amikor kiderült.
Mégis sokat segített. Nem erre alapoztam a jövőmet, mint ahogy az elődeim sem. Viszont adott egy belső tartást. Például nagyobb anyagi veszteség esetén. Abban is segített, hogy semmiben ne kelljen rossz kompromisszumot kötnöm. Nem volt hatalmuk felettem. És ez a hozzáállásom mostanáig megmaradt.
Mindenkinek kellene egy ilyen rejtett kincs. És sosem szabad felbecsültetni, hanem megőrizni a gyerekeinknek, hogy aztán ő is továbbadhassa.
Comments (7)
Nem akkor halt meg valojaban, hanem korábban
Pokoli rossz kapcsolatban vegetált evtizedek ota.
Az ittmaradt párja azota kivirult. Potol. Csak ki tudja, hány évet vesztegetett el.
Aki elment, virágozhatott volna szintén.
Dontések.
Erre meg azt hihetnénk, hogy nem éppen egy szub erénye. És mégis sokszor úgy érzem, hogy az úrnők is értékelik.
Kell a hit.
Meg jobb, ha ehhez tarsul szemelyre szolo is.
Olyantol, aki neked hiteles. Hogy hisz benned, lat benned dolgokat. Toretlenul.