Elfogadás
Blogs »
Blog - Hurr »
Elfogadás
Entries filtered by time
2024. 03. (2)
2024. 02. (1)
2024. 01. (2)
2023. 12. (6)
2023. 10. (5)
2023. 09. (3)
2023. 08. (5)
2023. 07. (3)
2023. 06. (2)
2023. 05. (2)
2023. 04. (2)
2023. 03. (3)
2023. 02. (3)
2023. 01. (3)
2022. 12. (1)
2022. 11. (2)
2022. 10. (2)
2022. 09. (4)
2022. 08. (1)
2022. 07. (4)
2022. 06. (3)
2022. 05. (6)
2022. 04. (6)
2022. 03. (4)
2022. 02. (1)
2022. 01. (4)
2021. 12. (6)
2021. 11. (3)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (5)
2021. 07. (1)
2021. 06. (3)
2021. 05. (1)
2021. 04. (5)
2021. 03. (4)
2021. 02. (3)
2021. 01. (3)
2020. 12. (4)
2020. 11. (3)
2020. 10. (3)
2020. 09. (1)
2020. 07. (5)
2020. 06. (3)
2020. 05. (2)
2020. 04. (4)
2020. 03. (4)
2020. 02. (5)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (7)
2019. 09. (7)
2019. 08. (7)
2019. 07. (9)
2019. 06. (5)
2019. 05. (8)
2019. 04. (9)
2019. 03. (1)
2024. 02. (1)
2024. 01. (2)
2023. 12. (6)
2023. 10. (5)
2023. 09. (3)
2023. 08. (5)
2023. 07. (3)
2023. 06. (2)
2023. 05. (2)
2023. 04. (2)
2023. 03. (3)
2023. 02. (3)
2023. 01. (3)
2022. 12. (1)
2022. 11. (2)
2022. 10. (2)
2022. 09. (4)
2022. 08. (1)
2022. 07. (4)
2022. 06. (3)
2022. 05. (6)
2022. 04. (6)
2022. 03. (4)
2022. 02. (1)
2022. 01. (4)
2021. 12. (6)
2021. 11. (3)
2021. 10. (1)
2021. 09. (2)
2021. 08. (5)
2021. 07. (1)
2021. 06. (3)
2021. 05. (1)
2021. 04. (5)
2021. 03. (4)
2021. 02. (3)
2021. 01. (3)
2020. 12. (4)
2020. 11. (3)
2020. 10. (3)
2020. 09. (1)
2020. 07. (5)
2020. 06. (3)
2020. 05. (2)
2020. 04. (4)
2020. 03. (4)
2020. 02. (5)
2020. 01. (4)
2019. 12. (9)
2019. 11. (4)
2019. 10. (7)
2019. 09. (7)
2019. 08. (7)
2019. 07. (9)
2019. 06. (5)
2019. 05. (8)
2019. 04. (9)
2019. 03. (1)
Arról akartam írni, hogy milyen könnyen kimondják szinte bármire, hogy elfogadom. Közben meg hallani sem akarnak róla. Oké, elfogadom hogy ilyen az irányultságod, ezt meg ezt szoktad csinálni. Nem! Ne részletezd hogy mit, hallani sem akarom, elég annyi hogy tudom rólad és nem zavar. De ne hozd szóba, ez engem felzaklat.
Vajon tényleg annyit jelent az elfogadás, hogy nem vetjük meg azt, akit éppen elfogadunk? Elfogadjuk-e valójában, ha egyik oldaláról, egy számára nagyon fontos oldaláról nem vagyunk képesek hallani sem?
Kerestem definíciókat, de nem igazán találtam megfelelőt.
Egy visszatérő motívum van mindegyikben: az elfogadáshoz vezető út a megismerésen keresztül vezet. Minél többet tudsz valamiről, annál könnyebb elfogadni.
Ezzel meg nem tudok egyetérteni. Azért nem, mert számomra is vannak olyan témák, amitől kiráz a hideg. Meg olyanok is, amitől hányingerem lesz. Nem akarok róluk többet tudni.
De nem is mondom, hogy ez elfogadás lenne a részemről. Csinálják, ha akarják, csak ne lássam, ne halljak róla. És ha véletlenül látok ilyesmit, akkor sem fogom agyonverni őket lapáttal.
Szerintem senki nem várhatja el, hogy olyanról akarjak többet megtudni, ami taszít.
-----------------------------------------------------------------------------------------
2012-ben két érdekes eset volt Budapesten. Sokat írtak róla. Mindkettőben meleg pár szerepel.
Az első egy magyar srác és külföldi fiú párja a Boráros téren egy üzlet előtt csókolózott. Kijött a tulaj és elzavarta őket. Kérését, hogy ezt ne az üzlete előtt csinálják, egy baseball ütőt lengetve nyomatékosította. Erre a srácok kihívták a rendőröket. Akik a tulajnak adtak igazat és közszeméremsértéssel vádolták meg a párt.
Két linket mutatok. Az egyikben Steiner Kristóf beszél az ügyről, a másik pedig a Kuruc.info-ról való. Érdekes kontraszt.
https://divany.hu/eletem/2013/08/21/liberaldiktatura_kontra_homofobia/
https://kuruc.info/r/2/116374/
A másik eset a Király fürdőben történt. Egy meleg párt kizavartak a fürdőből, mert csókolóztak és fogdosták egymást a parton. A pár itt is feljelentést tett, hogy a strandon sok pár csókolózott, de csak őket vegzálták e miatt.
https://www.nlcafe.hu/ezvan/20170807/meleg-par-homoszexualitas-megalazas-del-olaszorszag/
https://civishir.hu/kozelet/a-debreceni-strandon-vajon-csokolozhatnak-a-melegek/0604153313
Elképzelem, hogy szokássá válik, hogy dominánsok pórázon vezetik a szubjaikat fényes nappal, akár strandon. Fürdősapka helyett bőrmaszkban. És puszi helyett talpat csókoltatnak. Van ilyesmi, persze, én is voltam alanya nyilvános alázásnak (azért nem ilyennek). De ritka, rövid akciók, legtöbben nem is fogják fel mit látnak. Ha valakinek -sokaknak- nem tetszik, azoknak szerintem igaza van. Joguk van nem látni ilyesmiket. Ilyen fokú elfogadást elvárni erős túlzás.
A fogyatékkal élőknek is rengeteg problámájuk van az elfogadással:
A Taigetosztól az esélyegyenlőségig Kálmán Zsófia, Könczei György (2002)
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_a_taigetosztol/ch03s10.html
Ember és ember közé odaáll a fogyatékosság, s ha valaki találkozik az utcán egy sérült emberrel, nem egy másik embert lát, hanem egy vakot, egy rángatózót, egy nyálfolyóst. Anélkül, hogy a képmutatás hibájába esvén, lebecsülni akarnánk a tények erejét, indokoltnak tűnik azt állítani, hogy akkor lehet elfogadni valakit, ha nem a sérültségét, a fogyatékosságát látjuk, hanem az embert, a maga személyiségének vonzásával vagy épp taszításával, ha meg merjük engedni magunknak, hogy megismerjük, s csakis annak az alapján döntsünk felőle és a vele kapcsolatos érzelmeink felől.
A társadalmi elfogadás tehát jelen esetben nem egyszerű szociálpszichológiai vagy pszichoszociális kérdés, hanem a jog alapja: minek tekinti a társadalom a sérült embert: az emberi jogokkal alanyi jogként rendelkező jogalanynak vagy a társadalom rájuk szánt összegeivel megsegítendő, rászorult állampolgárnak.
https://behir.hu/fogadj-el-nap-oroshazan-kulonbseg-ember-es-ember-kozott-nincsen
Az egy dolog, hogy megtanulunk >>>kerekesszékkel közlekedni<<<. De a lelkünkkel mi történik? A családi kapcsolatokkal, a baráti kapcsolatokkal mi történik? Erről fontos beszélni. Fontos megértetni az emberekkel: semmi nem változott amiatt, hogy én >>>elveszítettem a lábam<<<.
(Mindenki a >>> <<< közé képzelheti a saját defektjét.)
Egészen más területről, az új technológiák, az innováció lakossági elfogadásáról ezt találtam:
A társadalmi elfogadás („social acceptance”), azonban ritkán definiálják pontosan.... a társadalmi elfogadás három dimenzióját határozta meg: a társadalompolitikai, közösségi és piaci elfogadást....
A közösségi elfogadás... a helyi érintettek, kifejezetten a lakosság és a helyi hatalmak elfogadási szintjét jelenti. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a NIMBY („not-in-my-backyard” – „ne az én kertembe”) elmélet,
amely .. valami... elfogadása vagy elutasítása megmagyarázható azzal, hogy az
emberek támogatják a megújuló energia-előállítást amíg az nem az ő kertjükben történik.
https://ktk.pte.hu/sites/ktk.pte.hu/files/images/szervezet/intezetek/mti/gerdesics_pavluska_irodalomkutatas_az_innovacio_elfogadas-elmeletekrol_2013.pdf
A végére néhány sommás idézet:
...hiszen a tapasztalást, a megismerést az elfogadás követi, ami rendkívül fontos dolog.
Azért, hogy az ember jobban megértsen dolgokat, betekintés kell. Messziről csak sztereotípiák, általánosságok látszanak.
A másság elfogadásának és tiszteletének rögös útján az első lépés olykor a hányinger leküzdése.
Kvász Iván
Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.
Johnny Depp
Úgy nem lehet szeretni, hogy nem érezzük át a másik ember örömét és bánatát. Úgy nem lehet szeretni, hogy nem fedezzük fel a közös pontokat azokkal, akik első pillantásra annyira másoknak tűnnek, mint mi.
Lutz Van Dijk
-------------------------------------------------------
Szóval az elfogadásról akartam írni. Lett belőle ez az összetákolt valami.
Nekem nem segített, de hátha valaki megvilágosodik tőle.
Vajon tényleg annyit jelent az elfogadás, hogy nem vetjük meg azt, akit éppen elfogadunk? Elfogadjuk-e valójában, ha egyik oldaláról, egy számára nagyon fontos oldaláról nem vagyunk képesek hallani sem?
Kerestem definíciókat, de nem igazán találtam megfelelőt.
Egy visszatérő motívum van mindegyikben: az elfogadáshoz vezető út a megismerésen keresztül vezet. Minél többet tudsz valamiről, annál könnyebb elfogadni.
Ezzel meg nem tudok egyetérteni. Azért nem, mert számomra is vannak olyan témák, amitől kiráz a hideg. Meg olyanok is, amitől hányingerem lesz. Nem akarok róluk többet tudni.
De nem is mondom, hogy ez elfogadás lenne a részemről. Csinálják, ha akarják, csak ne lássam, ne halljak róla. És ha véletlenül látok ilyesmit, akkor sem fogom agyonverni őket lapáttal.
Szerintem senki nem várhatja el, hogy olyanról akarjak többet megtudni, ami taszít.
-----------------------------------------------------------------------------------------
2012-ben két érdekes eset volt Budapesten. Sokat írtak róla. Mindkettőben meleg pár szerepel.
Az első egy magyar srác és külföldi fiú párja a Boráros téren egy üzlet előtt csókolózott. Kijött a tulaj és elzavarta őket. Kérését, hogy ezt ne az üzlete előtt csinálják, egy baseball ütőt lengetve nyomatékosította. Erre a srácok kihívták a rendőröket. Akik a tulajnak adtak igazat és közszeméremsértéssel vádolták meg a párt.
Két linket mutatok. Az egyikben Steiner Kristóf beszél az ügyről, a másik pedig a Kuruc.info-ról való. Érdekes kontraszt.
https://divany.hu/eletem/2013/08/21/liberaldiktatura_kontra_homofobia/
https://kuruc.info/r/2/116374/
A másik eset a Király fürdőben történt. Egy meleg párt kizavartak a fürdőből, mert csókolóztak és fogdosták egymást a parton. A pár itt is feljelentést tett, hogy a strandon sok pár csókolózott, de csak őket vegzálták e miatt.
https://www.nlcafe.hu/ezvan/20170807/meleg-par-homoszexualitas-megalazas-del-olaszorszag/
https://civishir.hu/kozelet/a-debreceni-strandon-vajon-csokolozhatnak-a-melegek/0604153313
Elképzelem, hogy szokássá válik, hogy dominánsok pórázon vezetik a szubjaikat fényes nappal, akár strandon. Fürdősapka helyett bőrmaszkban. És puszi helyett talpat csókoltatnak. Van ilyesmi, persze, én is voltam alanya nyilvános alázásnak (azért nem ilyennek). De ritka, rövid akciók, legtöbben nem is fogják fel mit látnak. Ha valakinek -sokaknak- nem tetszik, azoknak szerintem igaza van. Joguk van nem látni ilyesmiket. Ilyen fokú elfogadást elvárni erős túlzás.
A fogyatékkal élőknek is rengeteg problámájuk van az elfogadással:
A Taigetosztól az esélyegyenlőségig Kálmán Zsófia, Könczei György (2002)
https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_a_taigetosztol/ch03s10.html
Ember és ember közé odaáll a fogyatékosság, s ha valaki találkozik az utcán egy sérült emberrel, nem egy másik embert lát, hanem egy vakot, egy rángatózót, egy nyálfolyóst. Anélkül, hogy a képmutatás hibájába esvén, lebecsülni akarnánk a tények erejét, indokoltnak tűnik azt állítani, hogy akkor lehet elfogadni valakit, ha nem a sérültségét, a fogyatékosságát látjuk, hanem az embert, a maga személyiségének vonzásával vagy épp taszításával, ha meg merjük engedni magunknak, hogy megismerjük, s csakis annak az alapján döntsünk felőle és a vele kapcsolatos érzelmeink felől.
A társadalmi elfogadás tehát jelen esetben nem egyszerű szociálpszichológiai vagy pszichoszociális kérdés, hanem a jog alapja: minek tekinti a társadalom a sérült embert: az emberi jogokkal alanyi jogként rendelkező jogalanynak vagy a társadalom rájuk szánt összegeivel megsegítendő, rászorult állampolgárnak.
https://behir.hu/fogadj-el-nap-oroshazan-kulonbseg-ember-es-ember-kozott-nincsen
Az egy dolog, hogy megtanulunk >>>kerekesszékkel közlekedni<<<. De a lelkünkkel mi történik? A családi kapcsolatokkal, a baráti kapcsolatokkal mi történik? Erről fontos beszélni. Fontos megértetni az emberekkel: semmi nem változott amiatt, hogy én >>>elveszítettem a lábam<<<.
(Mindenki a >>> <<< közé képzelheti a saját defektjét.)
Egészen más területről, az új technológiák, az innováció lakossági elfogadásáról ezt találtam:
A társadalmi elfogadás („social acceptance”), azonban ritkán definiálják pontosan.... a társadalmi elfogadás három dimenzióját határozta meg: a társadalompolitikai, közösségi és piaci elfogadást....
A közösségi elfogadás... a helyi érintettek, kifejezetten a lakosság és a helyi hatalmak elfogadási szintjét jelenti. Ebbe a fogalomkörbe tartozik a NIMBY („not-in-my-backyard” – „ne az én kertembe”) elmélet,
amely .. valami... elfogadása vagy elutasítása megmagyarázható azzal, hogy az
emberek támogatják a megújuló energia-előállítást amíg az nem az ő kertjükben történik.
https://ktk.pte.hu/sites/ktk.pte.hu/files/images/szervezet/intezetek/mti/gerdesics_pavluska_irodalomkutatas_az_innovacio_elfogadas-elmeletekrol_2013.pdf
A végére néhány sommás idézet:
...hiszen a tapasztalást, a megismerést az elfogadás követi, ami rendkívül fontos dolog.
Azért, hogy az ember jobban megértsen dolgokat, betekintés kell. Messziről csak sztereotípiák, általánosságok látszanak.
A másság elfogadásának és tiszteletének rögös útján az első lépés olykor a hányinger leküzdése.
Kvász Iván
Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.
Johnny Depp
Úgy nem lehet szeretni, hogy nem érezzük át a másik ember örömét és bánatát. Úgy nem lehet szeretni, hogy nem fedezzük fel a közös pontokat azokkal, akik első pillantásra annyira másoknak tűnnek, mint mi.
Lutz Van Dijk
-------------------------------------------------------
Szóval az elfogadásról akartam írni. Lett belőle ez az összetákolt valami.
Nekem nem segített, de hátha valaki megvilágosodik tőle.
Comments (4)
Szerintem nem úgy lehet a jobb elfogadàst erősìteni, hogy kvàzi követeljük.
Szerintem az egyik kulcs az edukàció. De az emberek java része még a BDSM körökön belül sem tàjékozódik sokszor alaposan. Ìgy ha nagyobb elfogadàst szeretnél a BDSM-nek, szerintem érdemesebb a BDSM pszichológàjàt, történetét, genetikai, anatómiai tényezőit..elemezni. Ezt pedig nemcsak itt a körökön belül, hanem a nagyobb plénum előtt is terjeszteni.
Természetesen ezt nem kell megfogadnod. A magam részéről úgy érzem, hogy tettem és teszek is a BDSM szélesebbkörű elfogadàsàért, ehhez azonban valódi kontent kell. Tök jó, hogy összegyűjtöttél érdekes cikkeket, de ha jól értem -javìts ki ha tévedek - a mi vilàgunkat szeretnéd, hogy elfogadotabb legyen. Ha pedig ìgy van, ahhoz BDSM-hez köthető tartalom van.
Megértem ha csalódott vagy kiàbràndult vagy, de tovàbbra is azt mondom, hogy az edukàció visz előre. Ràadàsul minél velősebben és egyszerűbben megfogalmazva.
Szerintem.
Persze hogy tudom, mi a különbség egy fogyatékkal élő és egy szexuális irányultság között. Sőt, a technológiai innovációt sem keverem a bdsm-el. Mindenféle szöveget összeszedtem, de nem tisztáztam ki. Írom is a végén, hogy egy katyvasz.
Azzal van főleg bajom, hogy az "elfogadom" egy kötelező formula lett szinte mindenre. Mint a jó napot kívánok! Dehogy kívánok jó napot, el se jut a az agyamba a kimondott szavaimnak az értelme. De hát valamit mondani kell. Ha nem mondod ki, te leszel megbélyegzett. Alig javult az átlagtól eltérők megítélése, közben szinte mindenki mindent "elfogad". Ez a szó kiürült.
"... ugyanakkor nem értek egyet azzal, hogy rà akarod tukmàlni màsokra a sajàt elfogadás meghatàrozàsaidat."
Nem baj. De igazából nincsenek nekem ilyesféle meghatározásaim. Én sem tudom hogy mit gondolok erről pontosan. Azért kezdtem keresni definíciót rá. És nemigen találtam. És ha a tizedik blogot írnám erről, akkor elfogadnám hogy tukmálom.
"nem hiszem, hogy a megoldàs az elfogadàs magasfokú eröltetése lenne."
Biztos nem. Persze. Ezt nem lehet erőltetni.
Csakhogy komolyan veszem a szavakat. És abban tévedek, hogy egy komolytalanná vált szót is komolyan veszek.
Mindent leírtál.
Az alap az, hogy elfogadom, de nem akarok róla hallani. Làsd egy pókiszonyos ember és egy póktartó kapcsolatàt.
A kerekesszék és a póktartàs viszont màr nem egylapon emlìtendők. Ha valaki pókot szeretne tartani az egy preferencia, egy döntés. A kerekesszék nemhogy nem preferencia kérdése, de eltakarni sem lehet, nem is kell.
A BDSM hasonló a póktartàshoz, ha az utcàn megyek, nincs ràm ìrca sem az, hogy pókokat tartok, sem az, hogy BDSM-et művelek. Ha valaki megtudja rólam és nem akar róla beszélni, miért toljam az arcàba? Lehet, hogy idővel ô maga fog érdeklődni, ha meg nrm, akkor nem.
Az alapszintű elfogadàs, nem egyenlő az érdeklődéssel és a szeretettel.
Egy beàllìtottsàg pedig nagyon màs, mint egy àllapot. Sokan rànézésre leveszik, hogy Aspergeres vagyok, màsok csak furànak tartanak, de ha elmondom nekik, jellemzően elfogadjàk, és nem firtatjàk sokàig. Ez pedig nekem is jó, mert erről mêlyebben nem szeretek akàrkivel beszélni.
Elfogadom, hogy szàmodra az elfogadàs egy komolyabb dolgot jelent, ugyanakkor nem értek egyet azzal, hogy rà akarod tukmàlni màsokra a sajàt elfogadás meghatàrozàsaidat.
Szerintem sem a vakok, sem a kerekesszékesek, sem az autistàk nem vàgynak mind arra, hogy mindenki àllandóan érdeklődjön, hogy milyen ilyennek lenni. Arra sokkal inkàbb, hogy legyen megfelelő infrastruktúra, ne basztassàk a vakvezető kutyàkat a gazdàjuk engedélye nélkül, és, hogy a googlet kérdezzék először az autizmusról, ne az érintetett, mert az felzaklathatja.
Sajnàlom ha személyes érintettséged van nem-elfogadàs terén. Szerintem itt mindannyian tapasztaltunk ilyet. Azonban nem hiszem, hogy a megoldàs az elfogadàs magasfokú eröltetése lenne.