Büntetés

Ez a bejegyzés az egyik olyan fantáziámból jött, amit szívesen kipróbálnék, mint kapó fél.

Bár még soha sem kaptam büntetést, de nagyon izgat, ha valami olyan súlyos hibát követek el akkor Úrnőm jól megleckéztet, olyan leckét ad amit soha nem fogok elfelejteni.

Ha ellenkezek, vagy nem jól csinálk valamit, nem lennék elég alázatos, akkor a legnagyobb kegyetlenséggel fenyít meg. Viszont arra nagyon vigyáz, hogy a verések után ne legyenek rajtam maradandó nyomok, sérülések.

Igazság szerint nem tudom, honnan jön vagy mire vezethető vissza, hogy az az egyik fantáziám, hogy Úrnőm jó szorosan kikötöz, jól betömi a szám, és a legnagyobb kegyetlenséggel megfenyít, addig ver, amíg el nem árulok a fájdalomtól.

Tulajdonképpen magát a büntetés mondjuk úgy vágyat sem igazán tudom hova tenni. Arra gondolok, azért lehet ez, mert az egész BDSM-ből először a büntetés, fenekelés, és a kikötözés, valamit ezek kombinációja a kikötözve fenekelés kezdett el izgatni, majd szépen lassan a többi aspektusa is.

Így a BDSM világában megtett utam elején, az első lépéseknél inkább a büntetésre, és a fenekelésre feltettem a hangsúlyt, abba a részébe kezdtem el jobban belemerülni, jobban felfedezni.

A büntetés, a fenekelés, fegyelmezés, fenyítés, és a nevelés lett a foglamazzunk úgy a szenvedélyem.

Akkoriban még leginkább a domináns oldalon, adó félként, de már akkor is voltak olyan vágyaim, amikor alárendeltként kapni szerettem volna, csak akkor még fogalmam sem volt, hogy miért, most már tudom.

Azt olvastam az egyik BDSM-el foglalkozó oldalon ( amikor elkezdtem jobban belemerülni a BDSM világába ) ahonnan többször is fogok idézn, hogy a túlbüntetés az a pont, ami sok D/s kapcsolatot haza vág. Ha a Domináns túlságosan is megbüntetni a kisebb vétségeket, nem ismeri el, ha a szubja jó tetteit, vagy figyelmen kívül hagyja a nyilvánvaló rosszaságait, akkor az a mégoly szép Domináns - alárendelt kapcsolatot is hamar tönkre tudják tenni.

Ha a Dom nem bünteti meg szigorúan a szubja fontosabb vétségeit, vagy figyelmen kívül hagyja ha valami jót csinál, akkor a kapcsolatuk gyakorlatilag tönkremegy.

A kapcsolat elején a Dom/Domina és a szub egy csomó szabályban megállapodhatnak, hogy hogyan kell a szubnak helyesen viselkednie, hogyan nem szabad stb, de ha a Dom ezekre nem emlékszik pontosan, a szubja " felülkerekedhet " rajta, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Dom elveszíti a tekintélyét. Nem is beszélve arról, hogy minél több a szabály, annál nehezebb betartani, ill betartatni azokat. Emiatt a kapcsolat egy idő után egyszerűen belefullad a túlságosan is sok előírásba, amellett hogy már nem is lehet követni azt a rengeteg szabályt.

Nekem erre az a megoldásom, hogy a szubommal közösen a kapcsolat elején készítünk egy listát, amire fel írjuk az összes szabályt, amit be fogunk vezetni, és a papírt kitesszük egy jól látható helyre pl: a hűtő ajtajára hűtő mágnessel. emiatt a kapcsolat egy idő után egyszerűen belefullad a túl sok előírásba.

Véleményem szerint is, ahogy az az oldal javasolja sokkal jobb, ha az elején csak néhány szabályban állapodunk meg, és ahogy a kapcsolatunk fejlődik, úgy alakítjuk ki az újabb és újabb szabályokat.

Azt is azon az oldalon olvastam, hogy " Valójában egy jó D/s kapcsolatban nincs szükség tengernyi szabályra. A Mester MAGA A SZABÁLY. Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem kell betartani, épp ellenkezőleg. Amit a Mester mond, előír, az úgy van. De ezt kár szigorú korlátok közé szorítani, kivéve a legfontosabbakat. Legyél nagyon szigorú abban a 3-4 (5-6-7) dologban ami nagyon fontos számodra, a többit viszont kezelheted rugalmasabban. Ez nem azt jelenti, hogy a többivel ne törődj, de időrõl időre változhat a hozzáállásod. Pl. ha számodra fontos, hogy a rabnõd mindig rendesen borotválja magát, hát ne nézd el egyszer sem, ha nem teszi. Ha nem pontosan azt a pózt veszi fel a büntetéshez, amit megtanítottálneki, kapjon ki nagyon azért is. De ha egy idő után előáll egy új fajta büntetőpózzal, hogy most próbáljátok ki azt, miért is ne? Onnantól azt fogod nagyon szigorúan megkövetelni tõle. Légy rugalmas, Te dominálj, ne a szabályok domináljanak rajtad. Ugyanakkor legyél mindig határozott és egyértelmű, mert ha nem, a rabnőd nem fogja tudni, mit csináljon, hogy jó legyen, és nem is fogja jól csinálni ".

Az a véleményem, hogy valamennyi hiba közül talán a túlbüntetés az, amelyik a leggyakorabban előfordul. Azt vallom, ha állandó jelleggel kegyetlen ill gonosz vagy, a szubod egy idő elteltével csakis amiatt fogja megtenni azt, amit mondasz neki, mert fél a büntetéstől, a következménytől, hogy mi vár rá, ha nem teszi.

Aztán nagyon hamar azon kapja magát a Dom, hogy a szubja már nem akar a kedvében járni, hanem egyfolytában csak azon jár az esze, hogyan meneküljön meg a rá várókínoktól, és ilyenkor jön rá a domináns, hogy már régen nem Ő uralja a szubját, csupán a büntetései.

Persze néha szükségesnek tartom, hogy a Dom kegyetlen és kérlelhetetlen legyen, de szerintem ez csak akkor lesz hatásos, ha ritkán, és csak akkor kerül rá sor, amikor a szub tényleg valami nagy hibát követ el.

Ezt is azon az oldalon olvastam:

" A büntetés arra való, hogy " kijavítsa " a rabnő hibáját. Arra való, hogy tanuljon belőle, és legközelebb helyesen viselkedjen. Ez csak akkor fog működni, ha hideg fejjel, a megfelelő mértékben szabod ki rá. Fontosabb esetekben akár beszéld is meg vele előbb, mit csinált rosszul, és mit fog kapni ezért, és csak akkor büntesd meg, ha már ténylegesen belátta és elfogadja azt.

A lényeg: dühből sosem szabad büntetni! Legyél mérges nyugodtan, ahogy az sem baj, ha a rabnőd fél a haragodtól, és Neked ne is álljon szándékodban eltitkolni előle, mert tudnia KELL, mi az amit ha rosszul csinál, nemcsak hibát követ el, de még fel is dühít vele. De sosem vesztheted el a fejed! Ha tényleg kihoz a sodrodból, halaszd a büntetését inkább későbbre, mikor már lehiggadtál. Addig meg hadd fõjön a saját levében... A jó rabnő különben is szégyelli, ha valamit rosszul csinált, és ez az idő nagyon alkalmas a megbánás " átélésére " is.

Nem beszélve arról, hogyha elveszted a fejed, akkor sérülést okozhatsz, hajlamos leszel nem figyelembe venni a menekülő szót, sem semmilyen határt és korlátot. Nem tudsz figyelni rá kellőképp, és mérgesen az empatikus készséged sem az igazi. A fájdalomokozás nem a végcélja a D/s kapcsolatnak, hanem egy eszköz a sok közül, hogy a rabnőt engedelmességre illetve helyes viselkedésre szoktassuk.

Emellett úgy gondolom, hogy a büntetésnek nem mindig, minden esetben feltétlenül kell fizikai fájdalommal járnia. Ez csomó más módon meg lehet " torolni ", ha a szubom valamit nem jól csinál. Én a a kemény büntetéseket Inkább meg hagyom a komoly hibáknak.

Ahogy ezen az oldalon is lehet olvasni: " Ha állandóan vered a kutyádat, egy mindig ingerült, irányíthatatlan kutyád lesz. Ugyanez igaz a rabnőkre is, kivéve, hogy egy örökké rosszkedvű, ingerült rabnő sokkal veszélyesebb egy kutyánál :D A büntetést akár jutalom is követheti, ha a rabnő megjavult, ill kijavította a hibáját. A rabnőnek meg kell adni a lehetőséget, hogy begyógyuljanak " sebei ", nem élhet állandó bűntudatban, meg kell neki adni a feloldozást, hidd el, nagyon hálás lesz, amikor végre megbocsátasz neki ".



Idézetek forrása:
jerom-bdsm.atw.hu

Jeromos Mester honlapja