2020. 12. 27. 12:35 | Appeared: 842x
Ezt a bejegyzést egy tegnap olvasott blog ihlette.
Hogy kinek mi az igazi fájdalom azt nem tudom. Ez a téma abból a szempontból is érint engem, mivel, ahogy a profilomon is olvasható szado-mazo switch vagyok, tehát olyan switch, akiben a domináns, és a szubmisszív mellett ott van a szadista, és a mazochista hajlam is.
Nekem az az igazi fájdalom, ami még, úgymond vállalható sérülésekkel jár. Nem akarom sem a saját, sem pedig a párom testét leamortizálni. Vagyis ez olyan sérüléseket jelent, ami 1, de maximum 3 héten belül elmúlik. A saját magamon való kísérletezés alapján azt mondhatom, hogy olyan mazó vagyok, akinek pl: a gyertya viasz csepegtetés vagy a bimbó csavargatás kevés, a tüzes vasat, vagy az áramot viszont már soknak érzem, valószínűleg azt a fájdalmat már nem bírnám ki.
De ez relatív, mivel minden ember más és más, ebből adódóan mindenkinek máshol van a fájdalom küszöb, így mindenkinek mást jelent az igazi fájdalom.
Comments (5)
Az jött le a blogodból nekem, hogy most csak a fizikai oldallal foglalkozol.
Egyébként semmiféle lelki dologhoz nem is tudok érdemben szólni. Se a párom, se én, nem ismerjük. Nincs bűnhődés, büntetés, feloldódás, úr, szolga..... Csak egy közönséges pár vagyunk, aki fájdalomra élvez. :DDD
.. nálam ez a kérdés érdekes mert arra jöttem rá az évek folyamán, hogy nálam ahol a legtöbb impulzus agyban és szívben kezdődik...itt szeretek érezni...élvezni a szépet,a jót, a boldogságot a mindent, és a fájdalmat is. Arra jöttem rá minél lehetetlenebb egy szerelem, annál jobban szeretek érte szenvedni. Aki normális egy életre elutasítja azt, aki darabokra törte a szívét én meg reménytelenül epekedem közben attól félek, hogy ne hogy megperzselje törékeny szárnyaimat az imbolygó lámpa fénye, de csak azért is újra és újra belemegyek a játékba, hogy egy leheletnyi boldogság után heteket hónapokat éveket szenvedjek...hogy aztán újra kezdődjön minden előlről...mint a mesékben vagy mint a romantikus regényekben...harcolni az igaz szerelemért, ami sohase teljesül be...hm furcsa dolog a mazochizmus...