2020. 11. 23. 12:00 | Appeared: 1068x
Ki melyiket preferálja? Nem vagyunk egyformák, így ezzel a dologgal kapcsolatban is eltérőek lehetnek a vélemények. Míg valaki a rövid, pár levélváltás után megtörténő találkozást szereti, addig más a hosszabb, akár hetekig tartó beszélgetést részesíti előnyben a személyes találkozást megelőzően.
Én azok közé tartozom, akik szeretnek hosszabban beszélgetni először levél, majd chat, aztán pedig telefon beszélgetés formájában ebben a sorrendben egy randi előtt. Számomra megnyugtató, ha úgy találkozom valakivel, hogy már ismerem valamennyire és már kialakult felé egy bizalmi szint.
Nekem most hétvégén volt egy rövidebb ismerkedés után egy nem túlságosan jól sikerült randim. Bár jól éreztük magunkat, mégsem úgy alakult, ahogy azt mi szerettük volna.
Comments (31)
"Sok mindent olvastam..." egy fölsorolás, egy kép(ítélet) amely vagy helyes vagy nem.
A válasz szintén egy sor a "megítélőről" amely ugyanúgy lehet helytálló, vagy téves.
Végül jövünk mi akik szintén sorsolunk egyet.
Egy közös az egészben mindenki azt lát bele amit a saját bolond szeme mutat. Ergo mindenkinek igaza van. :DD
ui. Kis probléma ettől nem biztos, hogy dugni fognak akik itt vannak. Sajnos nem bírom a túra cipőt, pedig feltétel. :)
Kerdezett valamit, mint ahogy te is...nap mint nap.
Szoval ha realisan vesszuk akkor siman nem tudtad ertelmezni a kommentjet.
Amin nem neki kell elgondolkoznia.
Amugy volt itt egy srac. Ot az is erdekelte h a tagsag milyen napkremet hasznal. Szoval mindig van tovabb:))
Nem akarom senkinek sem megmondani, hogy mi legyen rólam a véleménye. Csak az a baj, hogy ahogy sok más felhasználó, úgy te is az alapján ítélsz meg, amit olvasol tőlem. De valójában nem ismersz, nem tudod milyen ember vagyok. Neked is azt javaslom, amit a többieknek, előbb ismerj meg, ismerd meg a személyiségemet, a gondolkodás módomat, aztán alkoss rólam véleményt. Lehet engem szeretni vagy utálni, de úgy senki ne ítélkezzen felvettem, ne alkosson rólam véleményt, hogy nem is ismer. Úgy ne ítéljen meg senki, hogy még egy mondatot sem váltottunk egymással, hanem csak az adatlapom, írásaim alapján kialakul rólam egy vélemény.
Sok mindent olvastam már tőled, de próbálj már meg férfiként viselkedni végre. Eddig a nagy domot játszottad most meg hirtelen már nem dom vagy döntsd el végre mit akarsz. Mert az utóbbi időben nekem nagyon úgy tűnik, hogy egy megrémült kisfiú vagy aki próbál másnak mutatkozni mint aki valójában. Biztos, hogy neked ez a világ kell? Nem rosszból írom de tényleg itt érzed magad jól? Biztos, hogy sub barátnőt szeretnél? Biztos, hogy egy domináns barátnőt szeretnél? Tisztában vagyok azzal, hogy nincs jogom megitelni nem is akarlak de én a helyedben ezen elgondolkodnék és nem mindig mások véleményét kérném ki.
Ha ez így van akkor abban a pillanatban ahogy találkoztok eldől, érez a nő is feléd vagy sem . Ha igen akkor melléd áll. Ha nem akkor fölösleges minden trükk, "még egy esély" mert csak rosszul jössz ki belőle.
Persze ez nem kőbe vésett igazság, de nekem ez a tapasztalatom.
Aki ígérget, nem képes bevállalni egy utazást, meg egy kávét, az olyan mint amit a fúró kihány.
Viszont néhány dologra alkalmas a gyors találkozó. Például le lehet vele tesztelni a másik fél alapszintű megbízhatóságát (eljön-e a találkozóra, tényleg az-e, akinek mondja magát, például nem küldött "javított" képet magáról stb.). Mivel ezeket én mind megadom neki, talán ezt követően jobban felépülhet egy bizalmi kapcsolat.
Másfelől meg vannak olyan dolgok, amelyek csak az élő találkozás esetén derülnek ki, például, hogy milyen az illető hangja. Van akinek ez fontos. :)
De manapság már nem így gondolom.
Törekszem arra, hogy minél előbb összehozzam az élő találkozót, főleg, ha a másik fél is budapesti. És az első találkozás előtt pedig azt is megbeszélem, hogy kölcsönösen limitáljuk az időt, (általában egy órát szoktam mondani) amit egymásra fordítunk, és ha az letelik, akkor felteszem a kérdést, hogy akarjuk-e tovább. Ha nem, akkor sértődés nélkül továbbállunk, fizetem a kávét/bambit, és éljük tovább az életünket.
Ezzel minimalizálhatok néhány kellemetlenséget, például azt, hogy a másik fél hosszas levelezés ellenére sem jön el a randira (velem megtörtént), vagy hogy valaki egészen más jön el, mint akire a levelei és a képei alapján számítottam, mégis el kellene töltenem vele órákat (velem megtörtént).
A kockázata nyilván az, hogy a sietség vagy a felületes beszélgetés okán elszalasztok egy értékes embert az életemből, szóval ezzel számolni kell, de az a helyzet, hogy fektettem bele már annyi időt egy bimbódzónak vélt, ám meg nem valósuló kapcsolatba, hogy megérje számomra ezt a kockázatot.
A covidos időkben mindezt például úgy fordítottam le magamnak, hogy lebeszélek egy Duna-parti sétát, és minden hídnál eldöntjük, hogy akarjuk-e folytatni, vagy sem. :)
Bartel?😁🤣
Munka meg megvár:)