2020. 04. 30. 15:37 | Appeared: 1067x
Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy írok róla egy blog bejegyzést. Kb amióta volt egy nagy mélypont az életemben. Most, hogy sikerült teljesen helyre jönni, felállni a padlóról ( amiben nagy szerepe van az egyik kedves felhasználó társunknak, akinek nagyon sokat köszönhetek, sokat segített. Köszönöm! Nem nevezem meg, de Ő tudni fogja, hogy róla van szó ). Illetve olvastam egy tegnap megjelent történetet, amiben az egyik társunk a szakítás utáni fájdalmáról ír. Ennek is a hatására döntöttem, úgy hogy most írom meg ezt a bejegyzést.
Vajon egy Dom/Domina kimutathatja e az érzéseit, vagy el kell rejtse, mert akkor gyengének látszik? Pl: Amikor az év elején ki írtam magamból az akkor bennem kavargó érzéseket, érzelmeket, kaptam hideget és meleget. Tudni kell, hogy mikor azt a bejegyzést ( amit már másnap töröltem is ) megírtam akkor egy nagyon mély érzelmi állapotban voltam, és hírtelen felindulásból cselekedttem, nem gondoltam végig az egészet. Olyan érzelmi állapotban voltam, hogy akkor valójában még gondolkodni se tudtam, annyira el voltam keseredve. Megbántam e hogy ki írtam? Igen is meg nem is! Abból a szempontból nem, hogy révén egy csodálatos személyt ismerhettem meg! Minden más szempontból határozottan IGEN!
Az ember ( most hagyjuk, hogy Domináns vagy nem, valamint az is lényegtelen, hogy benne van e a BDSM világában vagy sem ) fél kimutatni az érzéseit, fél beszélni róla, aztán ha megteszi gyengének nézik. Pedig az érzések kimutatására csak egy erős lélek képes. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki beszéljen a bánatáról, lelki gondjairól a másiknak. Egy Domináns is nyugodtan ki öntheti a szívét, ha olyan lelki állapotban van. Azzal nincs semmi gond, hisz a Domináns is egy érző ember, akinek lelke van! Az is ő ha éppen valami miatt nincs a legjobb formájában.
Sok minden történt abban a bő negyed évben, én is sokat változtam az év eleje óta eltelt időben, sokat fejlődtem, és már nem az az ember vagyok aki a mélypont előtt voltam! Megtanultam, hogy legyen bármekkora és tartson bármeddig, a FÁJDALOM tanít NEM a siker! És bármennyire is fáj, újra kell büszkén és emelt fővel elindulni egy másik úton. Bármennyire is fáj, hátra kell hagyni mindazt ami a szívet betegíti, lelket nem erősíti. Bármennyire is nehéz, de egy életünk van itt, és most! Virágozni és prosperálni kell, az ember építi a lelkét, testét! Ez az Ő egyéni vállalkozása.
Comments (3)
Igenis, ha Neked segít, hogy kiírod magadból, tedd meg, az, hogy más mit szól hozzá, az nem a Te dolgod.
Meg kell tanulni azt, hogy mások véleményétől nem szabad függni.
Örülök, hogy már jobban vagy.