Gyengeség

Nem gondolom, hogy rosszul döntöttem csak...hiányzik, hogy valakit tényleg érdekeljek. Akinek el merem mondani rossz pillanataimban is a gondjaim és nem tettetni, hogy minden rendben. Hisz, ha egyből beszélnék róla az túl sok lenne egy idegennek.

Nehezemre esik kimondani, hogy "hiányzol" vagy, hogy "foglalkozz velem", vagy akármi, ami azt mutatja, hogy kell a másik figyelme/szeretete akármely módon. Ezért is kell a szoros kötődés ahhoz, hogy subként a leendő páromnak be tudjak hódolni, mert ha ilyeneket valaha mondani fogok valakinek, azt az embert nagyra tartom.

Ha valaki kényszerít, hogy kimondjam ezeket és később szó nélkül elhagy, megalázva érzem magam. Mert az ilyen szavak nálam nagy mértékű intimitással érnek fel.

Nem sírok mások előtt...nem ölelkezem.

Sokszor nem tudják az emberek, hogy nekem milyen sokat jelent egy egy dolog, ami másoknak átlagos.

Valaki tudja és direkt teszi, hogy hülyére vegyen. Mert nagyon vicces más érzéseivel játszani...

Csak megszoktam már, hogy van valaki, aki megnyugtat a depressziós epizódjaimnál, de most megint meg kell tartanom magamnak, míg valaki törődni fog vele, kedvelni annyira, hogy érdekelje. Hisz az elején idegenek vagyunk...miért érdekelnének egymás bajai és ki hinné el, hogy őszíntén érdekel a másik.

Próbálok elég erős lenni, hogy kimondjam a szavakat, csak félek, hogy rossz embernek mondom.