Story time

Azt már tudtam magamról, hogy shy vagyok meg minden, de azt nem gondoltam volna, hogy ez fog történni az első találkozásunk után. Nem igazán mertem megérinteni, hisz mondta nem szereti ha hirtelen hozzá érnek, így vártam, hogy ő tegyen lépést. A végén az lett, hogy egy KÉZFOGÁSSAL köszöntünk el egymástól. Eléggé vicces volt mert még a vonaton a mögöttem ülő nő is elvigyorodott rajta. 😂 De életem legjobb élménye volt amit valaha egy férfival átéltem.

Szokták mondani, hogy azoknak vannak a legperverzebb gondolataik akik a legszégyenlősebbek. Nem vitatkozom az állítással. Én kivárom, míg kényelmesen nem fogja érezni magát, nem úgy mint velem tették egyszer.

Egyébként még mindíg akadnak olyanok akik rám írnak ismerkedés szempontjából. Nem tudom, én ha rá akarnék írni valakire előbb elolvasnám rendesen a profilját plusz ha van blogja akkor az, mert hát az több infó róla. Rémület, hogy néhány ember nem tud olvasni/nem akar vagy annak ellenére hogy elmondom, hogy van valakim ír.

Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért vagyok még az oldalon. Na látod én se tudom. Azt tudom, hogy unatkozok és jó néha blogot írni/olvasni. Pedig már gondoltam rá párszor, hogy töröljem a profilom, mert felesleges.

Ha van valami deep téma szeretek róla írni. Bár vannak olyan dolgok amiket elkerülök, mert kényes téma, mint most ez a Charlie Kirk-ös dolog. Meg hát inkább az oldallal kapcsolatos dolgokat kéne ide írni. Bár nem tudom, hogy mennyire szívesen olvasnak ezen az oldalon az emberek eltérő témákat.