Madarak meg miegymás

Köszönöm mindenkinek, aki reagált az előző blogomra valamilyen formában. Többet segített, mint gondoltam.

Mostanában elgondolkodtam, hogy inkább állatokkal foglalkozzam e, minthigy pszichológus legyek. Érdekelnek az emberek elméleti színten, de az állatok meg engem "gyógyítanak". Befogadtam pár fecske fiókát, akiknek az anyját levadászta a tesóm macskája. Egészen jól vannak és ahogy észre vettem sok mindenről el is terelik a figyelmem a percenkénti ételért könyörgésükkel. Most először értem, hogy valaki miért akarna gyereket vállani, mert kb olyanok az állatok. Annyi különbséggel, hogy én egy embert nem tudnék cukinak találni. Az állatokról jobban gondoskodom.

Volt egy tojás, amit elhoztam, mert véletlen tönkre tettem egy madár fészkét. Az sajna kidurrant...de úgy tűnik a sors nagyon azt akarja, hogy madarakról gondoskodjak valamiért.

Szokták mondani, hogy minden okkal történik. Sokszor vannak helyzetek, mikor idegesít és nem értem, hogy ez most miért történik, aztán amikor mélyebben belegondolok, akkor rájövök, hogy még talán előnyös is, hogy az a dolog megtörtént.

Lehet jobb lenne állatokkal foglalkoznom...nyugis meló lenne. Az állatok nem beszélnek vissza és egyszerű megérteni őket.