Nem te

Nem is realizáltam egészen mostanáig, hogy az előző versemnek pont az ellenkezője a címe mint ez, pedig ez előbb készült el...🤷‍♂️

Nem te

Gyerekként fel sem fogtam

Gondtalan, boldog voltam

Nem gondoltam semmi rosszra

Könnyen bocsájtottam meg mindent

Apámnak, kit nem ismertem

De vele éltem le életem

Felnőve ráeszméltem

Miért törnek poharak a kertben

Hogy nem mindenkivel üvöltenek

S másik pillanatban meg szeretnek

Felnőve ráeszméltem

Nem lesz jobb ez már, elkéstem

A megírt emlékekre tinta zúdúl

És sötét lesz minden, szürke, fekete

Nem élénkülnek ki már sohase

Felnőttem és itt állok

Néma csendben várok

Elfogytak már szavaim

Apámnak, ki úgysem hallgat

De rákérdez, ha nem hallgathat

Nem merek, nem merek beszélni

Ha meghallja, meg fogja érteni?

Mindegy mit teszek, mindegy hogyan

Ő sosem ért, csak dumál hasztalan

Felnőttem és itt állok

Néma csendben rád várok

Nem hiányzol, nem is fogsz

De kellesz nekem, ezt utálom

Nem te kellesz, nem te, nem te

Csak az apám, ki szeretne

Valaki aki te vagy, de mégsem

Van e valaki, aki te vagy, de mégsem?