2022. 08. 18. 11:29 | Appeared: 674x
A modern, magára valamit is adó ember fejleszti magát. Aki éppen szeretne megszerezni valamit, legyen az egy állás, egy partner, esetleg valami kevésbé kézzelfoghatót, mint az elismerés, a népszerűség, annak szinte kötelező utalást tennie önmaga elmarketingelése során az aktuálisan fejlesztés alatt álló kompetenciáira. Nyelvet tanul, hogy megismerjen egy távoli kultúrát; utazik, hogy el is merüljön benne; edz, hogy a teste egészséges legyen és fenntartsa a vonzó külsőt; meditál, hogy a mentális egyensúlya is megmaradjon; naplót vezet, hogy összhangba kerüljön az érzéseivel; hobbik egész sorát tudja magáénak: a múlt hónapban még jégkorcsolyázott, most éppen a fotózás érdekli, legközelebb már egy amatőr színjátszóban találod. Micsoda izgalmas ember!
Már nem arról van szó, hogy szeretnénk elsajátítani egy képességet, kitanulni valami mesterséget. A cél az állandó mozgásban levés, a tegnapi énünk meghaladása és szemétbe dobása, a másokkal való megmérettetésben az „én különlegesebb vagyok” élmény elérése. Az önfejlesztés vált életcéllá.
A többre, jobbra, szebbre vágyás pedig maximálisan körbe is van jutalmazva a társadalom által. Akkor érezheti magát a legkönnyebben boldognak, elismertnek, csodálatosnak az ember, ha elindul az önfejlesztés útján. Azazhogy mégsem, ugyanis a folyamatos előretekintés, a pozitív jövővárás szükségszerűvé teszi a jelen leértékelését is. Elvárt, hogy saját magunk lássuk kevesebbnek, értéktelennek és sötétnek az életünket, (de ez olyan titok, amit mindenáron védelmeznünk kell, még véletlenül sem szabad kockáztatni a leleplezést). Hiszen, hogyan és miért is vágynánk többre, ha elégedettek vagyunk a jelennel?
Comments (7)
oh, mondd, hogy az :)