Gabi hétvégéje 2.

Blogs » Blog - Heatsink » Gabi hétvégéje 2.
Heatsink (46)
Dominant
Male, Hetero
  • Has public albums 
  • Has public self pictures 
  • Has blog 
Entries filtered by time 2019. 05. (3)
2019. 02. (1)
2019. 05. 25. 14:36 | Appeared: 1036x
Keywords: történet
Előzmény: https://hu.smpixie.com/bdsm-blogok/heatsink/52997-gabi-hetvegeje-1

Arra, persze, nem értem rá, hogy folyamatosan szemmel tartsam a párost, mert volt még egy csomó elintéznivalóm, de próbáltam nyitva tartani a fülemet. Az első egy órában nem is történt semmi említésre méltó. A második végén ismerős és sűrű pálcasuhogásra lettem figyelmes, ami a porszívón keresztül is jól hallható volt. A hangok az emeletre vezető lépcső irányából jöttek. Megnéztem, hogy mi folyik ott.
Azt láttam, hogy Szilvi Gabit próbálja felterelni a lépcsőn. A lány szanaszét szakadt harisnyában próbálkozik, de a lábait összefogó mindössze egy arasznyi lánc miatt nem tud fellépni a valamivel magasabb lépcsőfokokra. Ezt tovább nehezíti, hogy a porszívót is vinnie kellene. Szilvi pedig ütlegeli a pálcával a fenekét és combját elég erősen. Gabi arcán jól látható könnycseppek és a sírás kerülgeti. Mivel a kereteket úgy beszéltük meg, hogy senki nem fog látható nyomokat hagyni, vagy komoly fájdalmat okozni, nagyot csalódtam Szilviában.
Épp itt volt az ideje leállítani. A következő suhintást elkaptam levegőben és kicsavartam a kezéből a pálcát. Megmarkoltam a csuklóját, hátra kényszerítettem és kivezettem a szobából. Utálom ezt csinálni. Imádom, amikor csak provokál és játékból büntetem meg, de az, hogy rendőrt kell játszanom, az valami egész más. Ez az én világképemben nincs rendjén.
Áttessékeltem a hálószobába, ahol az ágyra löktem.
- Erről nem sokára beszélgetni fogunk.
Felkaptam két csuklóbilincset. A hátára ültem, és az egyikkel hátrabilincseltem a kezeit. A másikkal pedig az egyik bokáját az ágyhoz.
Kimentem Gabihoz. Már összeszedte magát, és megköszönte. Felvittem a porszívót az emeletre, visszamentem hozzá és segítettem fellépcsőzni. Még csak az kéne, hogy összetörje magát.
Barátságos, talán kicsit atyáskodó hangnemben mondtam neki, hogy folytassa, nem fog megismétlődni. Most már csak el kellett valahogy érni, hogy ez így is legyen.
Visszamentem Szilvihez és még mindig elég pipa voltam.
- Miért csinálod ezt már megint?
- Miért véded a cselédet már megint?
- Mert kell tőled. Nem ez az első eset, hogy megállapodunk, hogy meddig mehetsz el és nem tartod be.
- Azért van, hogy szolgáljon.
- Azért van, hogy szolgáljon a kereteken belül. A közös kereteken, nem a te kereteiden.
- Akkor szerezz jobbat!
- Azt se tartottad be. Értsd meg, hogy ez elvi kérdés.
- Rohadj meg az elveiddel együtt!
Becsuktam a szemem, nagy levegőt vettem és elszámoltam tízig. Nagyon utálom, amikor ilyen. Szerencsére ritkán az. Szinte mindent meg tudunk beszélni normálisan, egyedül a szolgalányokkal való bánásmód, ami nem akar összejönni. A legkevésbé sem empatikus velük és nem is akar az lenni. Szinte sportot űz abból, hogy kegyetlenkedjen. Minél többet bír, annál durvább.
- Azt hiszem, hogy tudom mire van szükséged, hogy jobban átérezd a dolgot.
Láttam rajta, hogy elkezdi kikombinálni, hogy mire gondolhatok és nem nagyon tetszik neki.
Behelyeztem a szájába egy közepes méretű kék golyót. Ezt még úgy elviselte, de joggal tartott attól, hogy itt nem ér véget. Eloldottam a bokabilincsének ágy felőli oldalát. Talpra rántottam és kikísértem a folyosóra, ahol rácsattintottam a másik bokájára. Hátulról berogyasztottam a térdeit és letérdeltettem.
- Várj meg itt!
Megkerestem Gabit. Nem nagy az emelet, hamar végzett vele. Lesegítettem a lépcsőn.
- Gyere, kapsz valami ajándékféleséget!
Odavezettem a térdelő Szilviához, aki most egyáltalán nem látszott olyan fölényesnek.
- Fogd a pálcát és üss rá a seggére egyet!
- Én nem tehetem, uram.
- Teheted, megengedem és, ha én megengedem, akkor ő is megengedi. Ugye, drágám?
Azt hiszem, hogy ha szemmel ölni lehetne, akkor jobban tenném, ha futnék az életemért. Átnyújtottam a pálcát és bátorítóan biccentettem.
Gabi lesújtott, de inkább csak jelképesen.
- Emlékezz, hogy mit csináltál Annával! Idézd csak fel, hogy mikor léptem közbe!
Szilvi tekintete a távolba révedt. Ahonnan éles fájdalom térítette vissza, ahogy Gabi odacsapott, de ezúttal nem fogta vissza magát. Kérdőn néztem rá.
- Sajnálom, uram. Annát ismerem és mesélte, hogy mi történt vele.
- Nocsak - erre a váratlan fejleményre nem számítottam, de ennél jobb nem is történhetett volna -, ez esetben folytassuk ennek szellemében.
- Szóval. Emlékezz, hogy mit tettél Nórával!
5 másodperc után intettem és Gabi ütött. És folytattuk még 3 másik lánnyal és végül Gabival.
- Ennyi elég is lesz. Érted már, hogy mi a probléma azzal, ahogy bánsz velük?
Buzgón bólogatott, de valahogy nem hittem neki.
- Nem, nem azt kérdezem, hogy szeretnéd-e, hogy hagyjuk abba. Arra vagyok kíváncsi, hogy tényleg érted-e?
Lassan bólogatott. Ez már őszintébbnek tűnt.
- Nagyon jó. Remélem, hogy ezt a jelenetet nem kell többet megismételnünk. Ha mégis, akkor minden alkalommal hosszabb lesz a lista.
Bólintott és mondott valamit, ami talán "értem" is lehetett.
Gabi szeme szabályosan ragyogott.
-Te meg ne éld nagyon bele magad! Ha ennek vége, visszaáll a hierarchia. De előbb még egy kis csapatépítés.
Kihoztam egy fiddle-t, ráhelyeztem Szilvi nyakára. Gabit odahívtam elé és a két kezét beletettem felülről, majd zártam. Így Szilvi nem tud felállni, Gabi elmozdulni. Most eltöltenek együtt egy kis időt, anélkül, hogy bárki is bántana bárkit. Hoztam egy kispárnát és beraktam Szilvi térde alá. Megsimogattam az arcát és megpusziltam a homlokát. Láttam rajta, hogy már enyhült valamennyit. Gabi arcáról viszont nem tűnt el a káröröm.
Így most már visszatérhettem a dolgomhoz. Biztos, hogy belerondítottam a kettejük közti dinamikába, de szerettem volna hinni, hogy a jobb irányba terelte a dolgot. Kár, hogy azt beszéltük meg, hogy nincs fotó, pedig szívesen megörökítettem volna ezt a szoborcsoportot. Be kell érnem azzal, hogy örökre beleég a retinámba.
Egy órát hagytam nekik. Időnként hallgatóztam, hogy mi folyik kint. Gabi beszélt hozzá, de hogy miket azt nem értettem. Szilvi nem biztos, hogy meg akarta meghallgatni, de nem volt választása. Az óra elteltével eloldoztam a fiddle-t, Szilvi lábát és felsegítettem. Majd a kezét és végül a száját. Átmozgatta az állkapcsát, a vállát és azt kérdezte:
- Tényleg olyan rémes voltam?
- Tényleg.
- Akkor köszönöm.
Őszinte megbánást véltem felfedezni a hangjában. Átölelt és én viszonoztam. Láttam, hogy Gabi kényelmetlenül topog.
- Te meg, menj el WC-re!
- Köszönöm, uram - és eltotyogott a WC irányába. Mikor visszajött, levettem róla a lábbilincset és kapott másik harisnyát.
A délután hátralévő része innentől incidens nélkül történt. Nagyon figyeltem őket. Békésen és már-már harmonikusan játszottak egymással. Szilvi, mint valami háklis grófnő és az ő engedelmes cselédje. Hogy félelemből, vagy belátásból, az egyelőre még nem volt világos, de lassacskán kezdtem arra hajlani, hogy a második. Reméltem, hogy az eredmény tartós lesz.

Comments (1)


Deleted user
#349396 | 2019. 12. 15. 22:23
Jó kis szórakoztató történet. Szívesen olvasnék meg tőled.