Reggeli rutin, és tenyérnyomok, hogy emlékezz

Meleg nyári reggel van. Megébredek, te még mellettem fekszel hanyatt, meztelenül, félig betakarva. Lassan kivánszorgok a konyhába, hogy elkészítsem a reggeli kávénkat. Nem ébredsz fel a gép zúgására. Szép csendben visszaosonok hozzád, és a kávét lehelyezem mellénk az éjjeli szekrényre. Tökéletes, meztelen tested látványának nem tudok ellenállni. Óvatosan lefejtem rólad a takarót, és arcommal a legérzékenyebb pontod felé közelítek. Finoman megérintem a lábaid, széttárom őket, és lassan elkezdelek nyalni. Arra térsz magadhoz, hogy kellemesen sóhajtozol.

-Oh, csak álmodom? - kérded.

- Dehogy álmodsz, Drágaság! - és folytatom, amit elkezdtem.

Egyre intenzívebben simogatlak, mellbimbódat masszírozom közben. A cuki szuszogást kezdik felváltani az egyre hangosodó nyögések, majd az egész tested összerándul a hosszú orgazmustól.

- Jó reggelt, Édes! Remélem, jól aludtál!

A reggeli kávé után munkába készülődsz. Épphogy felhúztad a tangabugyid, közben hátulról átkarollak, és belecsókolok a nyakadba. Azonnal felizgulsz, pedig csak percekkel ezelőtt élveztél el.

- Édesem, sajnos nem sok időm maradt, mennem kell!

- Tudom, sajnos tudom, de erre még szükségem volt! - feleltem.

Ahogy simogatlak, ölellek, te is képtelen vagy elengedni. Egyik kezemmel belemarkolok a gyönyörű, kerek popsidba.

- Érezni akarlak magamon, amíg nem vagy velem! - kéjesen súgod oda hozzám, majd megfordulsz, és a szemembe nézel:

-A nyomodat akarom, hogy azt érezzem, egész nap velem vagy!

Egy hosszas csók után szép lassan megfordítalak, kezeidet az asztalra helyezed. Ráhajolok piciny testedre hátulról, és a füledbe súgom:

- Készen állsz, Picilány?

- Igen, nagyot kérek, érezni akarlak! - izgatottan feleled.

A popsid egyik fele teljesen belefér a tenyerembe, ahogy szétnyitom az ujjaim. Kezemet hátralendítem, majd jó nagyot csapok rá. A szoba visszhangzik a kéjes felnyögéseddel kísért hangtól. Azonnal szembefordítalak, és csókolni, ölelni kezdelek. Ahol korábban ütés ért, most finoman markolászlak, hogy tompuljon a fájdalom. Ez persze nem gátolja meg, hogy egy könnycsepp elinduljon az arcodon. Finoman letörlöm, majd kéjesen összemosolygunk.

- Ugye tudod, hogy félmunkát nem végzek! - mondom neked, egy pimasz grimasz kíséretében.

- Már épp akartam kérni, Uram!

Itt már tudod a dolgod, nem kell irányítanom Téged. Kezeid az asztalra teszed. Popsidon már látom is az izzó tenyérnyomot!

- Valami hihetetlen mód szexi vagy, tudod -e? - kérdem.

- Ezt hozod ki belőlem, Uram! Szeretném kérni a következőt!

Nem hezitálok. A popsid még fehér felére ráhelyezem méretes tenyerem. Látom rajtad, ahogy légzésed újra gyorsul, szívverésed hevesedik. Kezem lendül, újabb hatalmas tenyérnyomot hagyva a fenekeden. Megfordulsz, majd szorosan átölelsz. Olyan szorosan, hogy csontjaink ropognak. Újabb önkéntelen könnycsepp kíséretében remegve súgod a fülembe:

- Köszönöm, Uram, olyan jó, hogy ma is egész nap velem leszel!

A tükörhöz lépsz. Feneked teljesen betakarja a két hatalmas vörös tenyérnyom. Látványa csodálattal tölt el:

- Örülök, hogy te lettél a művészem, Uram, és az alkotásod magamon is hordozhatom!

- Miért is hagynék üresen egy ilyen gyönyörű vásznat! Így ott leszek Veled, Drágám, bárhová is mész!