Úton a jó kislánnyá válás felé

A konyhában ténykedsz, egy szál tangabugyiban, ahogy az egy igazi konyhatündérhez méltó. A figyelmemet keresed, így leejtesz egy villát. Elkiáltod magad, hogy "hoppá", én pedig kisétálok, hogy mégis mi volt ez. Pontosan tudod, hogy mikor kell érte szabályosan, merev lábbal lehajolni, így a gyönyörű fenekedet elém tárva. Mögéd lépek, az ágyékom hozzáér a popsidhoz, finoman végigkarmolom a hátad, majd odahajolok hozzád, és a hajadat félretúrva kérdem:

- Te mit rosszalkodsz itt kint?

- Direkt ejtettem le, hogy bosszantsalak téged, és a szomszédokat is! - válaszolod.

Kezem lendül, gyönyörű popsidon az ujjaim nyomai szépen pirosodni kezdenek.

- Igen? Akkor kérj elnézést a szomszédok nevében is! - súgom halkan a füledbe, majd még kettőt csapok a fenekedre.

- Oh, kérlek szépen, ígérem, hogy jó kislány leszek!

- Nem mondtad, hogy Uram! - felelem, majd egy nyakszorítás és hátkarmolás után még néhányat kapsz.

- Ismételd el, de most helyesen!

Te pedig remegő hangon elismétled, és végre hiba nélkül.

- Na látod, tudod te, hogy mire tanítottalak! Ígérd meg, hogy jó leszel, és most én is jó leszek hozzád.

- Ígérem, Uram! - feleled, miközben a könnyeiddel küszködsz.

- Jó kislány, hát mégis tudod, hogyan kell viselkedni! Felegyenesedhetsz, fordulj felém!

A szipogást és a könnyeket felváltja valami egészen más. Mélyen a szemedbe nézek, letörlöm könnyeid és megcsókollak. Karjaimmal szorítalak úgy, hogy testünk minél több felületen összeérjen. Megnyugszol, de a légzésed egyre szaporább az izgalomtól. Finoman leveszem rólad a bugyit, majd felültetlek a konyhapultra. A pirosra vert popsid miatt kijön belőled egy hirtelen felszisszenés, ahogy a hideg konyhapulttal érintkezik, de egyből rájössz, hogy pont erre volt szükséged. Lábaid széttárom, majd a legérzékenyebb részeden elkezdelek szájjal kényeztetni. Kezed a tarkómra helyezed, hogy egy pillanatra se merjek megállni. Ahogy a csiklódat nyalom, az egyik kezemmel a popsid és puncid körül izgatlak, a másik kezemmel felváltva simogatom a hasad, a melled, nyakad, lábaid. Időnként erősen belemarkolok a hajadba is. Érzem rajtad, hogy remegve kívánod, ne álljak meg, de egy pillanatra muszáj:

- Folytassam?

- Igen, Uram, könyörgök! - lihegve válaszolsz.

- Na látod, megy ez elsőre is! - felelem, majd ezután már nem állok meg.

A kezemmel kell leszorítanom a szádat, hogy az orgazmus keltette visítást tompítani tudjam.

- Nem most kértél elnézést a szomszédok nevében is?

Ezt már nevetve kérdezem, ezzel jelezve, hogy már nem vagyunk szerepben. Leemellek a pultról, egy hosszas ölelés és csók után csak ennyit kérdezek:

Amúgy mit eszünk?