Blog - Grezzo

Filter to this month: 2016. 12.

Akkor még te kellettél
A szégyenérzettel dacolva kerestél mindig ürügyet, hogy megkeress. Nem átallottál bókolni, amikor pedig érezted az érdektelenségem, vallottál az érzelmeidről. A pironkodóan romlottakról és gyermekien szerelmesekről. Hamar rájöttél, hogy a szép tested nekem édes kevés. Hogy szép nőből tucatokat kaptam már, és ez már nem ad újat. Te akartál lenni, aki ennél többre képes. Több akartál lenni másoknál, de nem működtek a jól bevált trükkök. Hiányzott belőled valami, és erre nem akartál gondolni...

Cincogj, kisegér
- Néha azt érzem, nem veszel komolyan. - Akkor is ezt érzed, amikor hagyom,...

Kínál, átél, rögzít
Beszűkül a látóterem és az elmém is. A combodra, az ívekre fókuszálok. A derekadra. Az alkarodra támaszkodva, a térdeiden vagy előttem. Bőrömmel érintem a bőrödet. Nincs benne semmi újdonság, mégis valahogy perverz az egész. Az, hogy akarod. Az, hogy akarom. Az, hogy az análisan stimulált ingerek, az súrló érintések az keresztcsontodon kereszül az agyadig cikáznak. Ahogy szusszansz, amikor megsimítom, ahogy felnyögsz, amikor belenyalok. Az, hogy ez valami nem rendeltetés szerű vágy, és ezt...

"Én nem követelőztem, csak..."
"Kint beköszöntött a dermedt, fagyos idő, az ablakon át látni, hogy fagyoskodik a szemközti épület. Itt bent azonban meleg van, szinte már bódító. A fakó sárga fényekben biztonságban érzem magam. Meleg félhomály. Meztelenül állok a szoba közepén, te pedig figyelsz engem. Akkor is érezném, hogy figyelsz, ha nem látnálak. A jelenléted betölti a szobát. Számtalanszor láttál már meztelenül, számtalanszor voltál már bennem, mégis zavarba ejt a felállás. Félek tőled, mert tudom, hogy belém látsz,...

Ismét a tenyeremből eszel

Ritmus
A sötét volt a miénk, napvilágnál szinte soha nem is láttalak. Amikor tiéd volt a fehér bor, enyém volt vörös. Amikor tiéd volt a pálinka, enyém volt az uniqum. Pörögve, kattogva érkeztél, mindig tele volt a lelked és a fejed. Csöndesen megvártam, míg rám figyelsz, majd a csönddel nyugtattalak meg. Veled mindig működött a csend. Nem feszült vagy kínos volt, hanem nyugodt. Nem kellett megfelelés kényszerből fosni a szót. Mindig figyeltem a fázisaidat, hogy egy ellenkező fázissal kioltsam. Hogy...