A Királyné ruhája

- Igen, nagyon szép - válaszoltam neki, miután a kocsiban ülve megkérdezte, tetszik-e nekem a ruhája. Kikapcsolta a biztonsági övet, és kiszálltunk a kocsiból. A vállára dobta a táskát, becsukta az ajtót és belém karolt, amikor mellé léptem. Összemosolyogtunk, és elindultunk az üvegajtó felé.
Öt lépés után észrevettem a parkoló sarkában lévő kis épületet, alig volt nagyobb egy bódénál. Lassítani kezdtem.
- Várj csak - és rámosolyogtam. Rám nézett, észrevette, hogy mit figyelek - Gyere! - megfogtam a csuklóját, és az építmény felé vetettem. Mögé osontunk, és magam felé fordítottam. Nagy szemekkel pislogott rám én pedig vidáman visszamosolyogtam. Kapcsoltam ki az övem, gomboltam a nadrágom, miközben a tekintetemmel azt pásztáztam, hogy lát-e minket valaki. Belemarkoltam a copfjába, és elkezdtem lefelé húzni a fejét. Egyből leguggolt, és kérdezés nélkül hátratette a kezét. A szájába toltam a faszom, két kézzel megszorítottam a fejét, és a szokásos agresszivitással megbasztam a száját. Jól ismerte már ezt a grimaszt, amikor nincs ellenvélemény csak egy gyors és kissé nehézkes-öklendezős szopás. Imádok a szájába élvezni. Ahogy érzem, hogy megcsordul a faszom, és betöltöm azt az édes, pici száját. Felengedem a száját ondóval, megvárja, míg utolsó pulzálás is a nyelvére ürül, és lenyeli.
Kihúztam a faszom a nyálas szájából, és a gecipárás makkom végén lévő utolsó cseppet az arcára kentem. Felállt, megigazította a ruháját, újra összefogta a haját, de fel sem merült, hogy az arcát megtörölje.
- Menjünk, már várnak!
- Nem fogok így fázni?
- Nem. Gyönyörű vagy.