Akkor még te kellettél

A szégyenérzettel dacolva kerestél mindig ürügyet, hogy megkeress. Nem átallottál bókolni, amikor pedig érezted az érdektelenségem, vallottál az érzelmeidről. A pironkodóan romlottakról és gyermekien szerelmesekről. Hamar rájöttél, hogy a szép tested nekem édes kevés. Hogy szép nőből tucatokat kaptam már, és ez már nem ad újat. Te akartál lenni, aki ennél többre képes. Több akartál lenni másoknál, de nem működtek a jól bevált trükkök. Hiányzott belőled valami, és erre nem akartál gondolni sem. Ezért kezdtél ötletelni, azt hitted, valami mozzanat kell. Valamit jól kell csinálni, valamiről meggyőzni.
Grimaszokkal viselted az ütéseimet. Nem undorodtál semmitől, ha az kellett. Amikor öklendeztél a faszomtól, akkor is csak a bűntudat zavart, hogy miattad nem tudok zavartalanul szopatni. Kapkodva nyelted a gecimet, amikor a szádba, arcodra élveztem. Szerettelek ilyenkor. Izgatott az igyekezeted és a bűntudatod, ezért okoztam annyiszor. Nagyon odatetted magad, amit a teljesség igényével használtam ki. Élveztem a megfelelés kényszered. És jól csináltad. Őszintén mondom, nagyon jól. Nem csak azt, ahogy leszoptál, vagy koncként dobtad elém a tested. A türelmed; amikor csöndben voltál, amikor kellett; amikor jöttél, ha nem akartál; amikor elfelejtetted értem a problémákat. Amikor megtöltötted a pillanatot.
Csak te egyszerűen nem fogtad fel, hogy bármit tehetsz. Mert amit te akarsz, egyszerűen nem létezik. Van, akinek jut szerelem, elfogadás, önzetlenség, őszinteség. Vannak, akik törődnek egymással, vigyáznak egymásra, és lojálisak. Csak Te, meg én, meg a magunk fajták nem ilyenek.
Ne érezd magad hibásnak! Ne érezd magad vesztesnek! Akkor még kellettél.