Kínál, átél, rögzít

Beszűkül a látóterem és az elmém is. A combodra, az ívekre fókuszálok. A derekadra. Az alkarodra támaszkodva, a térdeiden vagy előttem. Bőrömmel érintem a bőrödet. Nincs benne semmi újdonság, mégis valahogy perverz az egész. Az, hogy akarod. Az, hogy akarom. Az, hogy az análisan stimulált ingerek, az súrló érintések az keresztcsontodon kereszül az agyadig cikáznak. Ahogy szusszansz, amikor megsimítom, ahogy felnyögsz, amikor belenyalok. Az, hogy ez valami nem rendeltetés szerű vágy, és ezt nekem adod. Itt akarsz befogadni, mert a perverzitása miatt ez több, mint testi vágy. Elfogadás és összetartozás.
Megmarkolom és szétfeszítem. Bátortalanul szűk vagy. Érzem. Nyelvem apró simításaival hagyom meg a bizalomnak az időt. És a feszült félénkséged lassan beleegyezéssé enged. Ne félj! Izgat. Simogat és csiklandoz. Nyállal és lucskos izgalommal telik. Apró kis gödör, ami íveivel az izmos farpofák között esztétikummá lett komponálva.
Végigsimítom a derekad, és behatolok. Nem tud kellemetlen lenni. Akkor sem, ha az. Mert feloldódok benne. Csakis én, mert nekem hagytad, hogy felmelegítsem. Nincs már szükség gyengédségre. A hajadba markolok, és kitöltelek. Belül az egész testedben mindenhol engem érzel, és már a lelked is alig fér el benned. Az eksztázis csúcsán pedig, mielőtt kivonulnék belőled, benned hagyom a melegségem, hogy lassan szivárogjon el a jelenlétem.