Vége?

Nem valódi fájdalom, ami az agytörzsed közepéig szikrázik áramütés szerűen. Csupán egy jelzés a testedtől a veszélyre. Csupán kellemetlen, ami égető érzést hagy maga után. Egy szünni nem akaró molesztálás, ami olyan folyamatossá válik, hogy nem érzed a különbséget, hogy a melled vagy a hátad kapta-e az újabb vörös csíkot. Pörög a tested, és az arcodra, seggedre forró ujjnyomok felgyújtják a tested, és hamuvá égetik a lelked. Hörögve merítesz erőt a kitartáshoz, mert nincs más választásod. Aztán elfogy a kitartás, és a tested úgy állja a bántalmazást, mint egy kiszáradt tölgy az időjárás fagyos-forró viszontagságait. Letört ágakkal, megreccsenve azt várva, hogy ellepjék a paraziták. Használatra kész vagy.
Én pedig elhasználom minden még használható szilánkod. Már nincs belőled sok.
- Nem sokára végzünk - mondom lelketlenül önző bíztatással, miközben a farkam az elfolyt szemfestékkek keretezett, spermától összeragadt, kiszáradt szádba dugom, Te pedig elsírod magad.
És soha, soha nincs vége.