Hétköznapok nélkül

A monitor sorait pásztázva keresett valami izgalmasat, ami különlegessé teheti a hétfő estét. Nem várható el az estétől, hogy különleges legyen, mégis vágyik rá. Mert minden este lehet különleges, még ha ebbe picit bele is döglünk. Úgy szenderülünk álomra, hogy az utolsó percig megadjuk az esélyt az estének, hogy különleges legyen. Különlegeset keres. Olyat keres, mint ő. Ami úgy más, ahogy azt ő is észleli.
Kissé erőlködő ízű kattintásokkal vadászik, amikor hirtelen pár érdekes, de nem túl önazonos sor között megtalál egy képet. A sok között egyet, amitől picit párás lesz a bőre. Elemzi, ízleli, hol ésszel, hogy érzéssel. Fészkelődni kezd, és késztetést érez. Hogy mire, azt maga sem tudja. Lecsillapszik a lüktetés, és különleges lett az este. Visszafojtott ösztönök, ami egy nőnek mindig ösztrogén örvény. Keze végigsimul a combján.

Lefekszik az ágyba, betakarózik, és a kézfejére fordul. Az elalvás kábulatában elő-előtör a különleges este képe és a különleges kép estéje. Egyre sűrűbben, egyre folyamatosabban. Ellenkezni akar a vággyal, de kisebb nála. Előveszi a telefonját, és újra megnézi a képet. A keze már a hasánál kalandozik, és egy pillanatra ökölbe szorítja. Na jó! Legyen! Kinyújtott ujjai becsúsznak az alsó alá, és a képek okozta érzések teljesen valódivá válnak. Másik kezével az arcát, nyakát simogatja. A finom játékba a vetkőzés durva mozdulatai rondítanak bele. Mellé simul a takaró, szétszórt ruhái pedig árulkodnak róla, hogy most nem itt akar lenni. A bőre érzi az áramló levegőt, keze pedig vékony testét. Szépnek érzi magát. Szépnek, mint amitől különleges volt az a kép. Érzi, hogy kislányos mellei, meredező csípőcsontja, hosszú combja kívánatos alakot ölt benne. Nedvei csobognak, ágyéka a szokásos mintázatban zsibbad el, és csúszik felfelé a méhe felé. Nem várható el minden estétől, hogy különleges legyen, mégis vágyik rá. Mert minden este lehet különleges, még ha ebbe picit bele is döglünk.
Nem hagyja magát elélvezni. Nedvesen kicsúsztatja ujjait a hüvelyéből, és a testi-lelki ellenállással szemben, a segglukába csúsztatja. Ott, ahol mindeddig csupán nyelvek érintették. Élvezettel erőlteti be magát, és az érzés nem kellemes. De minél beljebb hatol benne két ujja, annál inkább érzi magát olyan szépnek, mint amit a csukott szemével lát. Pillanatok alatt megbarátkozik a fizikai érzéssel, vagy csak egyszerűen nem vesz róla tudomást. Mozgatja az ujjait, saját arcán látja a lány grimaszait, emészti a levegőt, majd elélvez. De egészen másképp, ahogy eddig szokott. A saját szépségétől élvez el. Attól élvez el, hogy gyönyörű és kívánatos nőnek érzi magát. Úgy élvez el, mint a lány a képen.
Még éjfél előtt elalszik, és pár óra múlva kezdődik a következő nap, aminek valahogy így is különlegesnek kéne lennie.