Figyelj egy picit!

Gyere ide, ülj le! Maradj csöndben egy kicsit, és hallgass meg! Értelek, tudom, hogy nem akarod senkinek a szájába rágni, hogy milyen pasit szetetnél. Főleg, hogy neki dominánsnak kéne lennie. Tudom, egy picit ellenkezni is akarsz, sőt, az lenne az igazi, ha kitartó és masszív ellenkezésed ellenére is azokat a játékokat játszaná, olyan varázslatos kedéllyel és személyiséggel, magabiztosan kerekedne föléd és törné le az ellenállásod, mintha Te magad fogalmaztad volna pontokba a Hozzád írt használati utasítást. Értem én, tudom, mi az az elbűvölő férfi sárm, ami mosolyogva szorít a magabiztos tudatosságodon minden kilégzésnél, végül elvéve minden kiutat.
Tudom, hogy ezt akarod. Én is ezt akarom, mert tetszik, élvezem. Hiszen ezért kezdtünk beszélni. De egy valamire vigyázz! Az, hogy tudom mit akarsz; hogy meg tudom adni és még élvezem is, nem jelenti azt, hogy mindenben pontosan olyan vagyok, mint a túlrészletezett elképzeléseid. Jól is néznénk ki, ha mindenre például pont azt válaszolnám, amit hallani szeretnél, hiszen leginkább magad sem tudod, mi az. Könnyen emészthetően úgy mondanám, hogy Te sem akarod hallani, amit hallani akarsz.
Szóval csak óvatosan az elképzelésekkel! Tessék átgondolni, hogy ha nem pont azt hallod, amit hallani akartál, nem a saját ellenségeid-e azok a túlképzelt vágyak!