XV. Vasile Renz rövid és kalandos élete: Egy közös élet kezdete

Egy közös élet kezdete

Rékával megvolt az első vitánk. Nagyon rövid volt. Nem tudtam vele viltába szállni, de mégis sikerült puhítani az álláspontján. Meg akartam győzni arról, hogy adja fel a munkáját, mert van elég bevételem, hogy megéljünk belőle. Főleg, hogy nem fogok egy csomó pénzt elkölteni escort hölgyekre. Rékának szüksége volt az ingatlan ügynöki munkára, és most már az is világos volt, hogy nem igazán a pénz motiválta. Azt az érzést hajszolta, amikor nyélbe ütött egy üzletet, amikor eladott egy lakást. Szüksége volt a folyamatos megerősítésre és sikerélményre az egójának, hogy tudja, még mindíg meg tudja szerezni akit, vagy amit akar. Minden eladás egy győzelem volt számára a vevő fölött. Megértettem, hogy erre szüksége van, viszont meggyőztem arról, hogy éppen ezért válogasson, és ne adja egy szintnél alább. Csak olyan megbízást vállaljon el, ami érdekes és kihívást jelent számára. Sunyi megoldás volt részemről. Így több ideje jutott rám. Egyre több időt töltöttünk együtt.

Elvitt egy autó tunning kiállításra. Megismerkedett a kocsimmal. Kicsit azért féltékeny voltam. Elvette a kulcsot. Egyelőre úgy tűnik ő vezet, amíg máshogy nem gondolja. Veszedelmesen agresszív az utakon, adrenalinfröccs mellette ülni. Ezt is imádom benne. Később én vittem el Kiss László csillagász előadására a Háromtest Problémáról. Megismerte a hajót is.

Néha csak beszélgettünk a kanapéján, vagy filmet néztünk. Ő a kanapén ült, én a lába előtt a szönyegen, a fejem az ölébe hajtva. A legutóbbi vad portyánk után nem engedett maga föle, de nem is bántam. Szerettem amikor kikötöz ahhoz a hatalmas ágyhoz, lovagol rajtam, és úgy játszik a testemmel, mintha a privát játszótere lenne. A nyakam, a mellkasom, és a combom tele van karmolásokkal és harapásokkal. Minden olyan idilli. Kezdem megszokni.

Egyik délután éppen ki voltam feszítve X alakban az ágyon, a számba tömve Réka bugyija, bekötve a szemem. Pihegek. Nemrég szállt le rólam. Az izzadtság már elpárolgott a testemről. Réka a gép előtt ül, és böngészi az ingatlanos oldalt. Ilyenkor várnom kell... türelmesen... útálom. Azért tömi be a számat, hogy ne méltatlankodjak hangosan. Azt hiszem tetszik neki, ahogy csendben, duzzogva, folyton mocorogva, elégedetlenkedek. Lehet, hogy nem is az ingatlanos oldalt nézi, hanem engem.

Réka hirtelen rávetődik a mellkasomra. A medencecsontja beékelődik a gyomrszájamba, próbálom kiköpni a számba gyűrt bugyit. Közben rákönyököl a két vállamra és izgatottan beszélni kezd:

- Képzeld szörnyecském! Találtam valamit. Egy szőlős, borospincével, és présházzal Visegrádon. Azt fogom eladni. Holnap reggel felhívom a tulajt. Szóval... megyünk Visegrádra szőlőt nézni.

Lejjebb csúszik. A szerszámom félig már felébredt attól, ahogy fetreng rajtam. Lenyúl az egyik kezével, érzi, hogy még nem tökéletes... hirtelen rámar a körmeivel mindkét mellbimbómra és megcsavarja őket. Ívben hátra feszül a gerincem, felnyögök, és ezzel együtt megérkezik a várt merevedés.

- Na így már jobb. - közli olyan könnyedén, mintha csak az időjárásról beszélne, majd rácsúszik.

- Reggel felhívom, hogy mikor mehetünk a kulcsokért, de addig is... mára még nem nyúztalak eleget.

Vadul mozgatni kezdi a csipőjét, közben egyik kezével befogja a számat és az orromat is. A másik kezével a csiklóját masszírozza, érzem. Azt is érzem, hogy egyre kevesebb a levegőm. Rángatom a köteleket, amik eddig is elég szorosan voltak, de most bele marnak a bőrőmbe, kidörzsöli a csuklómat és a bokáimat. Vergődök és dobálom magam, ahogy kűzdök a levegővételért. Minden izmom megfeszül. Érzem, hogy közben hosszasan élvez a vergődő testemen. Majd hirtelen lecsúszik a farkamról, legevőhöz jutok. Próbálom teli tűdőbő átszívni, a nyálas bugyi anyagát, és érzem, hogy a farkam eltűnik Réka szájában. Érzem azt is, ahogy az egyik markába fogja a golyóimat, a fogai végig karistolják a makkom. A marka hirtelen össze szorul, és olyan erővel préseli a golyóimat, hogy nyüszítek, tépem a köteleket, ő pedig megrántja lefelé, az éles körmei bele mélyednek a golyóimba, a fogai pedig a farkamba. Végig fut a testemen a borzongás, és elönt a kély... Réka száját pedig elönti a friss meleg sperma. Szorosan tartott ajkakkal csúsztatja ki szájából a szerszámomat, hogy egy csepp se menjen kárba. Lassan felkúszik a testemen. A szorosra zárt ajka az ajkamhoz ér egy pillanatra. Majd érzem, ahogy az arcomra csorog valami ragacsos, nyálkás, sűrű anyag, és megérzem a tömény ondószagot. Réka jóízűen felnevet, és az ujjaival lassan játékosan szétkeni az arcomon, ügyelve arra, hogy az ajkaimra is kerüljön.

- Jót tesz az arcbőrnek szörnyi. Ne mondd, hogy nem gondoskodom a szépségedről. - kuncogott, és a ragacsos ujjaival benyúlt a számba, kivenni a bugyit. Teljesen biztos vagyok benne, hogy dirrekt csinálta úgy, hogy hosszasan a nyelvemhez érjen. Először ízleltem meg a saját spermámat. Fura, tömény, szokatlan íz volt. A szemkötő maradt rajtam. Reka kényelmesen elfeküdt a mellkasomon és a fülembe súgta:

- Jó éjt szörnyi. Álmodj szépeket.

Elég gyakran aludtunk így, szeretett rajtam feküdni, ahogy ki vagyok feszítve. De a mostani események miatt túl szorosra húztam magamon a köteleket, nagyon vágott, és kényelmetlen volt.

- Gazdi... - szólítottam meg halkan és a legkedvesebb hangomon - Kérlek lazítsd meg a köteleket, nagyon vágnak.

- Kellett neked annyit rángatnod, te átokfajzat. Legközelebb majd nyugton maradsz.

- Kérlek. Csak azért vergődtem, mert tudom, hogy mennyire izgat. Szeretlek.

- Mintha sunyiságot és manipulálási szándékot hallanék kicsim. Ki akarod húzni a gyufát?

- Ő... Nem, nem. Ne haragudj. De... csak most az egyszer... csak egy picit lazítsd meg... nagyon rosszul viselkedtem , és nagyon megszorítottam.

- Ára lesz szörnyecském... Ki is találtam mi lesz az. Felhajózunk Visegrádra... Kapitány, Kapitányom! Izgalmas lesz! Maradunk pár napot, és kipróbáljuk a hálófülkét... sőt a fedélzetet is. Éééés... a hajó korláthoz kikötve fogsz nyalni, te kis rosszaság. - nevetett.