Alavetően régóta tudom, hogy kritikusan alacsony a EQ-m, és ennek zavarnia kéne... de mivel ennyire alacsony az EQ-m, nem zavar. hmm... minő paradoxon...
Evileg ilyen opciókkal nem is kéne emberek közé mennem, csak visszamászni a barlangomba a bunkósbotommal, mint minden szisztematikusan edukált troll. Mégis vannak mögöttem jól sikerült kapcsolatok. Kevés, de tartalmas. ...és az elvieselhetetlen, és nehézkes személyiségem ellenére eddig mindenki azt modta, hogy végtelenül lojális, hűséges, türelmes, elfogadó, szerethető tudok lenne... annak az egy embernek, aki éppen birtokolja a teljes fókuszomat.
Volt egy kis időm, és energiám is, úgyhogy kielemeztem ezt kis táblázatot, és realizáltam az EQ-m állapotot.
Háááát, engem mutogatni kéne, mint azt a bizonyos "állatorvosi lovat", akiben fellelhető az összes nyavaja a listától.
Öntudatosság: deffenzív vagyok és arrogáns.
Önszabályozás: impulzív vagyok, néha motiválatlan, reaktív, és gyakran zaklatott.
Társasági nyitottság: ítélkező vagyok, passzív, és feledékeny(szétszórt).
Kapcsolat menedzselés: valójában nem vagyok az de gyaran tűnök érzéketlennek, nem szándékosan, de manipulatív vagyok, ha a másik fél hagyja(ez nagyon rossz szokás), kontrollmániás(ettől soha sem fogok szabadulni, csak akkor, ha valaki kiveszi a kezeből a kontrollt).
Szóval most deffenzíven, és arrogánsan, rendkívül impulzívan és reaktívan, zaklatottságomban, azzal az ítélkező frázissal élnék, hogy "dugja fel méhszájig a rendkívül magas érzelmi intelligenciáját az összes Tinderes picsa, akik egyetlen darab AI-val szarrá retusált képből állapítják meg, hogy ki érdemes a figyelmükre és ki nem".
Comments (3)
De hol a másik ajtó, és miért nincs rajta cégér?
Persze egy tökéletes világban, csak sétálgatnék az utcán, ahol egyszer csak kivágódik egy ajtó, kinyúl rajta egy kecses de határozott kéz, beránt, bebassza mögöttem az ajtót ... és ott áll előttem álmaim nője, aki nemes egyszerűséggel közli: "Megvagy! Ittmaradsz!" 😍
Aztán felkelek arra, hogy bilibe lóg a kezem.