VII. Vasile Renz rövid és kalandos élete: Suicide Burn

Suicide Burn

(A kifejezés a rakéta tudományban használatos szleng. Az a folyamat, amikor egy visszatérő Falcon 9 első fokozat a semmibe zuhanás utolsó pillanatában begyújta a hajtóműveit, és elégeti a maradék üzemanyagát a lassító manőver alatt. Ha túl korán indul be a rakéta, kifogy az üzemanyagból, és az utolsó métereken szabadesésben, irányíthatatlanul a földnek csapódik. Ha túl későn indul be a hajtómű, a talajra érkezéskor még áramlik ki a forró gáz, és feldönti a rakétát. Mindkét esetben robbanás az eredmény. Egy esély, egy pillanat a sikerre, minden más katasztrófa.)

Az én Suicide Burn-öm nem más volt mint az utolsó adatlap a sorban. Nicknév szerint TroubleBitch. Beállítottságát tekintve szadista és mazochista bizonytalan switch. A preferencia táblázata kaotikus és összefüggéstelen, mintha két eltérő ember írta volna. Viszont vállalta az arcát, ami szokatlan bátorságra vall. Vörösesbarna, dús, hullámos hajkorona omlott a vállára. Igéző, gesztenyebarna szemek. Átható tekintet... illetve inkább az a fajta, ami élve elégetne, vagy dárdaként döfne keresztül. A bemuttakozó szövege rövid volt és elutasító:

"Csak saját felelősségedre írj, de nem ajánlom!

Kiszámíthatatlan, rossz természetű, és aljas ribanc vagyok!

Ha nem tetszik lépj tovább. Senki miatt nem fogok megjavulni.

...

Ha én írtam neked, ne nézegesd az adatlapom. Az a lényeg, amit a levélben írtam."

Úgy döntöttem ezennel szakítok az eleganciával, és úri modorral, és idomulok a hölgy stílusához. Elvégre ezen a ponton már nincs érdemi kozkázat. Szinte borítákolható, hogy el leszek küldve melegebb éghajlatra. Viszont, ha amúgy sem számítok sikerre, legalább zajos kudarc zárja le ezt a kanosszajárást. Így hát írtam:

"Saját felelősségemre sokkal meredekebb dolgokat is tettem már, mint a neked való levélírás, így nem látok ebben nagy kockázatot. A rövid és rendkívül tömény önjellemzésed kíváncsivá tett. De a leginkább az foglalkoztat, hogy miért nem írtál még nekem. Szóval várom válaszodat, hogy figyelmen kívül hagyhassam az adatlapod tartalmát, és a levélben írtakra hagyatkozhassak a megismerésed tekintetében."

Hosszas és idegtépő várakozás következett, de végül érkezett egy rendkívül nyers és száraz elutasító levél. Itt akár véget is érhetett volna ez a történet, de a bennem élő kis gonosz lényt triggerelte a válasz viszontválaszra. A levélben ez állt:

"Átolvastam az adatlapod, hogy ne érhessen az a vád, hogy indokolatlanul utasítalak el.

Elég nyilvánvaló, hogy te egy felelősségteljes, erős akaratú dominát keresel, aki monogám kapcsolatban gondolkodik. Valamint a stílusodból kiindulva kellő intellektussal, és mélységgel rendelkezel.

Végeredményben ezek alapján már joggal tudlak elutasítani, és azt írni, hogy nem egymást keressük."

Erre szinte azonnal csattant a trigger. Tulajdonképpen végig sem gondoltam, hogy válaszoljak e a levélre, csak megtörtént. ...persze tele ítélkezéssel, iróniával, és provokációval:

"Nos ezek szerint akit magad fölé keresel, egy felelőtlen, sekélyes, unintelligens, közönséges, ál-dom, kimondottan rövidtávú kapcsolatra.

Nem gondolsz magadról túl keveset? Talán kicsit felljebb kéne tornászni az igényeidet."

A válasz sem váratott magára:

"Te csak ne elemezgess és ne ítélkezz látatlanban!

Ez sokkal bonyolultabb, minthogy azt gondolnád!

Igen, egy éjszakás kalandokra keresek olyan sekélyes, alacsonyan kvalifikált, durva, férfiállatokat, akik nem akarnak beszélgetni, nem kíváncsiak a nevemre, csak szét basznak, mint egy olcsó útszéli szajhát, úgy hogy fájjon kívül-belül, minden értelemben. Aztán szedi a sátorfáját és olyan gyorsan távozik, ahogy jött. Mert én csak így tudom igazán élvezni a szexet. Mocskosan, durván, alantasan. Pont ilyen férfit keresek, mert tudom, hogy elmegy és soha sem látom viszont, mert nem bírnám elviselni másnap reggel a jelenlétét anélkül, hogy kórházba ne juttassam. Neked ehhez túl magasak a kvalitásaid, túl mély és túl intelligens vagy, hiszen már most többet tudsz rólam, mint bármelyik. Szóval ebből a nézőpontból nem férsz bele ebbe a fiókba.

Mást is keresek. Olyan felszínes, igényelen, szánalmas subokat, akiket bánthatok, megalázhatok, mulathatok rajtuk. Aztán mikor a könnyeiket törölgetik, faképnél hagyom őket, elsétálok és becsapom magam mögött az ajtót. Csak ennyire vágynak, és ez elég. Nem kell velük beszélgetni, nem kell hallgatni a rinyálásukat, és nem kell ápolgatni a piciny érzékeny megkínzott lelküket. Mert ilyen is vagyok! Gonosz, aljas, kegyetlen. Ezt nem tudnám veled megtenni, mert túl jó vagy ehhez. Nem nekem való. Nem erre való.

A vágyaim és az igényeim mocskosak, perverzek, szélsőségesek, és annyira a két véglet felé vannak eltolódva, hogy egy személy nem volna képes ezt mind lefedni.

Úgy döntöttem élem a kis életemet, és felejthető, alkalmi partnerekkel elégítem ki a mocskos vágyaimat.

Így döntettem! Így döntöttem, és ebbe te nem férsz bele semmilyen permutációban!"

A hirtelen orkánként arcomba süvítő Coming Out szinte a székbe paszírozott, és gondolkodásra késztetett. Avatatlan és felszínes szemlélőnek egy utolsó, és kerülendő nő képét mutatja a levél... de a gondolatok mélyére nézve, a sorok között olvasva elősejlik a valódi arc. Egy végtelenül öntudatos, határozott, kemény nő, akinek logikus és jól megtervezett stratégiája van arra, hogy önmagát büntesse szánnivaló együttlétekkel. Nagy valószínűséggel azért, mert nem tudja elfogadni és helyén kezelni a szélsőséges vágyait. Rossznak és elítélendőnek érzi azt ami boldoggá teszi, így önmagát is rossznak él elítélendő személynek tartja. Ebben a pillanatban villant fel valahol a játékterület margóján egy élénk színezetű "Küldetés elfogadva!" felirat, és megszületett egy levél tartalma:

"Szia, Vasile vagyok.

Feltétlenül szükségem van a nevedre, a telefonszámodra, az email címedre, és a facebook elérhetőségedre.

Az enyémeket alább megtalálod..." (a levél végén pedig megadtam minden szükséges adatot)

Nemsokra rá megcsörrent a telefonom. Egy számomra ismertlen telefonszám jelent meg a kijelzőn. Felvettem. Egy feldúlt, de számomra kellemes tónusú női hang üvöltött a telefonba:

- Mégis mit képzelsz magadról Vaszilíj?! Engem te csak ne utasítgass! Hogy merészelsz mindenféle kéretlen adatokat küldözgetni nekem?! Fogd már fel, hogy nincs miről beszélnünk!

- Nos... Legalább a telefonszámod már megvan. - és letettem a telefont.

Ismét csörgött:

- Meg ne próbáld még egyszer rámcsapni a telefont! Majd én eldöntöm, mikor fejeztük be a beszélgetést!

- Ne haragudj. Azt hittem nincs miről beszélnünk.

- Na vegyél vissza az arcodból, és szállj le a magas lóról! Nem te fogod eldönteni, hogy beszélünk e vagy sem! Különben is, mégis ki vagy te és mit akarsz tőlem?!

... ezzel a beszélgetés kezdetét is vette. Nem sokkal később a felfokozott hangulat alább hagyott, és hosszú órákra elnyúlt a csevej. Megtudtam, hogy Rékának hívják, ingatlan ügynök, sikerdíjjal dolgozik, a Pesti oldalon bérel lakást egy régi körfolyósós bérházban, ahol nincs lift. A hobbija a küzdősport. Rendszeresen jár Kick-Box, és Jiu-Jitsu edzésekre. Kimondottan kedveli a full-contact küzdelmeket, és földharcnál, ha az ellenfél kopogott a tatamin, és feladta, rá szokott feszíteni még egy kicsit a fogásra, és lenn tartja még pár másodpercig, mintha csak nem vette volna észre azonnal a jelzést. De elnézik neki, mert lány, és ezt fenemód élvezi. Azt is megtudtam, hogy kedveli a technikai sportokat, a rally-t, a motorcsónak versenyt, a gyorsasági versenyeket, de a Forma-1-et nem, mert a rengeteg korlátozó szabály miatt unalmassá vált.

Teltek múltak a napok, talán egy hét is. Gyakoriak voltak a hosszas telefonhívások, és felvettük a kapcsolatot messenger-en is. Fotókat is cseréltünk. Kértem, hogy küldjön magáról első sorban civil képeket. Lassan megnyíltunk egymás előtt és elárultunk bizalmasabb titkokat. Elmondtam, hogy mennyire nem tudok azonosulni a láb és cipő fétissel. Elmodtam azt is, hogy végtelenül fura módon kézfétisem van. Kimondottan fontos nekem az érintés, ahogy egy nő finom keze, vékony ujjai hozzá érnek a bőrömhöz, megragadnak, éles körmökkel belém marnak, ahogy a hajamat tépik, vagy folytogatnak, lefognak. Elárulta, hogy a hajhúzást, folytogatást és lefogást ő is szereti, mindkét oldalról. Valamint elmondta, hogy szeret harapni és karmolni, elég durván. Elégedettséggel tölti el, ha nyomot hagy valakin. Ha megver egy subot, akkor is arra törekszik, hogy amennyire csak lehet, nyomot hagyjon rajta. Megosztottam vele, hogy kontroll mániás vagyok és maximalista, valamint ösztönös ítélkező és kötözködő, azt is, hogy nem zavart soha sem az alacsonyságom, mert perverz módon szeretem, ha egy nő magasabb nálam. A tény, hogy felfelé kell emelnem a tekintetem, egy belső korlátot képez számomra, ami visszatart attól, hogy tiszteletlen legyek, vagy fellengzősen viselkedjek. Büszkén újságolta, hogy eleve magasabb nálam, és gyakran jár magassarkúban.

Egy mélyebb és intimebb alkalommal elmondta a legféltettebb titkát, amit önmaga gyengeségének tart. Ez pedig az ondó fétis. Izgatja a látványa, a tapintása, az íze. Többek között azért is szeret szopni, mert a végén amikor hagyja, hogy a férfi mélyen bele spicceljen a szájába, még hosszasan bent tartja, a nyelvével játszik vele. Szereti a sűrű, ragacsos állagát, a tömény ízzét, az erős szagát. Szereti látni ahogy a subok a kezei alatt elélveznek, és összekenik magukat a spermájukkal, ahogy nyúlósan a hasukra és a comjukra ragad, és elkenődik.

Én is elárultam a saját kriptonitomat. Így volt korrekt. Elmondtam, hogy mennyire kényesen ügyelek arra, hogy mindent irányítsak, kontrolláljak, átlássak, elemezzek, és persze mindenre felkészült legyek, hogy ezt az autonómiát minden erőmmel óvom. Viszont semmi sem izgat fel jobban, mint amikor egy nő ezt képes kivenni a kezemből úgy, hogy nem tudok ellene tenni. Gyűlölöm a helyzetet és lázadok ellene, de közben felettébb élvezem.

Egyszer fura forduatot vett egy beszélgetés:

- Komolyan Vaszilíj nem értelek. Amekkora egy egoista, kontrollmániás, elvetemült fasz vagy, mégis miért kikötözve, lefogva, megbilincselve akarsz dugni?

- Azért mert tudom, hogy van egy ösztönös állatias énem. Szex közben, amikor elveszítem az önkontrollomat, attól félek, hogy szabadjára engedem azokat a vágyakat és erőszakos indulatokat, amik olyankor kerülgetnek. Én bajba kerülhetek, a partnerem pedig traumatizálódik, ha a hevességem végül erőszakba fordulna. Nekem sokkal kényelmesebb, ha szex közben nem kell ezen aggódnom, nem kell magam visszafognom, mert tartanak a kötelek, vagy a partnerem. Ezért választok tudatosan olyan személyt, vagy helyzetet, ahol korlátozva vagyok.

- Hogy ez mekkora baromság! Vaszilíj a kurva nénikédet, ha most ott lennék melletted akkora sallert kapnál, hogy megfejeld az asztal lapját. Meg ne halljak tőled ilyen eszementségeket személyesen, mert nem fogom magam visszafogni, és az neked nagyon fog fájni!

- Mikor találkozunk? - csattant fel a kérdés, amit valami tudat alatti késztetés indukált.

- Lássuk csak... a következő pár napom nagyon be van havazva, és csürtörtökön lesz Kick-Box edzésem, a péntekem szabad. - elmélkedett a legnaggyobb természetességgel.

Péntek... pont péntek. Dehát a péntek Lady Inez napja. Soha sem hagytam ki egy alkalmat sem. Mit tegyek? Én forszíroztam, nem mondhatom vissza. És azt se mondhatom, hogy "bocsi, de pénteken dominához megyek"... ez elég furán venné ki magát. Szóval csak habogtam.

- Vaszilíj! Péntek! - csattant a hangja, akár egy ostor.

- Igen péntek, persze... megbeszéltük. Majd én intézem a programot.

A hívás befejezése után azonnal kétségbe esetten hívtam Lady Inezt, hogy minél hamarabb fogadjon, mert nagyon sürgős. Azonnal motorra is ültem, mert egy nemsokára érkező vendége előtt még tud időt szakítani rám.

Lóhalálban nyergeltem hozzá, és kapkodva-hadarva meséltem neki, hogy miképp húztam bele magam egy randi meghívásba, hogy mennyire váratlan volt az egész, és mennyire átgondolatlanul modtam igent egy pénteki időpontra. Higgadtan és kimérten válaszolt:

- Ennek nagyon nem lesz jó vége Ví. Előre látom a veszted. Alapvetően te nem vagy veszélyes... annyira. Csak hülye. Alapvetően az a nő sem veszélyes, csak bolond. A gond az, hogyha titeket élőben össze eresztenek, olyanok lesztek, mint öngyújtó és a benzin. Robbanékony elegy. Az egyik lehetséges kimenetel az lesz, hogy előbb-utóbb nem fogod tudni magad visszafogni, és megsérted, vagy bele kötsz. Ví drágám... ez a nő úgy össze fog téged verni, mint ahogy az egyszeri wannabe zaklatókat szokás. Végül itt fogod kaparni a küszöbömet vérző orral és törött karral. A másik lehetséges kimenetel, hogy egymásba gabalyodtok, és olyan magas lángon fogtok égni, hogy hamar ellobban, majd kialszik a láng. Belefárad, rádun, vagy elege lesz belőled, és úgy vág ki az életéből, hogy pislogni sem lesz időd. Erre te mély depressziódban és önostorozásodban tajt részegre iszod magad, motorra ülsz... amit nem kéne... idefelé jövet összetöröd magad. Végül itt fogod kaparni a küszöbömet vérző orral és törött karral. De egyet megmondok neked Ví drágám... ha idejössz nekem kaparni a küszöbömet vérző orral és törött karral... miután elláttalak, egy hétig a kutya kennelben fogsz aludni, egész nap csipkés rozsaszín köténykében fogsz takarítani a házban és... - határozottan félre fordította a fejem, a tekintetemet a kis szekrényre készített tekintélyes méretű felcsatolhatósra irányította - minden nap a ribancom leszel.

- Nem fogom kaparni a köszöbödet Inez, úgy éljek nem fogom. Igen tudom, hogy valószínűleg ez lesz a vége, de fel vagyok rá készülve, hogy megégessem magam. ...és azt hiszem én most meg akarom égetni magam!

- Hát te tudod Ví. Na menj a dolgodra. Én addig megrendelem a csipkés rózsaszínű köténykét a méretedre.