I. Vasile Renz rövid és kalandos élete: Prológus

Üdvözlet és tisztelet mindenkinek aki veszi a fáradtságot és olvasni fogja a blogomat.

Terápiás célból írom ki magamból az érzéseimet és problémáimat egy félig meddig fiktív történetsorozaton keresztül. Élve az írói szabadsággal néhány dolgot, körülményt, nevet, helyszínt megáltoztattam, de az üzenet és a mögöttes tartalom valódi lesz.

Prológus

A hajó tatján ülve ringatózok egy pohár Cserszegi Fűszeressel, és várom a ma esti vendégemet. Mondhatnám, hogy koraőszi szeles idő van, de már évek óta nincsenek rendes évszakok. Alkonyodik. A felhők szürkéskéken gomolyognak az egyre sötétedő égbolt végtelen mélységét fedve. A kikötő léceinek nyikordulása ránt vissza csendes mélázásomból. Ímhol érkezik várt vendégem.

- Gregor! Csak óvatosan. Csúszik a móló, nehogy itt ess hasra nekem. - kiáltottam rá.

- Nyugodj meg drága barátom, nem először játok itt.

Nem állok fel, csak kezet nyújtok, elvégre nem sok itt a hely. Mellém ül és kényelmesen hátradől.

- Mit iszol? Van Cserszegi, Szürkebarát, meg Cuvé.

- Valami üdítőt ha van. Képzeld! Vettem egy autót. Egy Fiestát. Nem akartam telefonon mondani. - ült ki az arcára elégedett mosoly.

- Nocsak. De ugye tudod, hogy bármikor elviheted a Pumát. Bízom benned.

- Nem merem egyedül elvinni. Tudod, hogy nemrég lett meg a jogsim. Nekem az túl fickós.

- De egy Fiestával nem fogsz fickókat felszedni. Élj már kicsit. Fiatal vagy és független.

- Nem. Nem szedek fel fickókat. Én kitartó vagyok. Most már előbb utóbb csak észre vesz Viktor. Csak eljön a pillanat, amikor leesik neki. Egyébként meg pont te beszélsz? Van két lakásod, egy kertes házad, egy lakóautód, egy motorod, egy hajód, és itt lógatod a lábad magányosan. Nem csinálsz semmit. A kedd esti programod, hogy várod a meleg barátodat, mintha randira készülnél, pedig csak a bérleti díjat jöttem fizetni... Mobilon... Átutalással... Személyesen... Érted a problémát?

- Ne fuss olyan szekér után, ami nem akar felvenni. Egyébként meg nem a pénzről szól, csak látni akarom a kerek képedet, megölelni. Na gyere had öleljelek meg te nagy mamlasz. Hagy gratuláljak a kocsidhoz. - állok fel és tárom ki a karjaimat - Egyébként ne vádolj semmittevéssel. Tegnap voltam színházban és vacsorázni. - viszonozza Gregor az ölelést, és felteszi az unalomig ismérelt kérdést.

- Gondolom még mindíg nem lettél meleg? - folytatja gyorsan, miközben vissza huppan az ülésbe - Színház... vacsora... Megtörtél? Randi?

- Nevezhetjük annak is. A hölgy escort volt. Viva la Revolution! A függetlenségem nem adom fel.

- Vasil, ez így nem állapot. Ha lenne bennem egy cseppnyi dominancia, elkapnám a grabancodat, leültetnélek a laptop elé, és addig nem állnál fel, amíg fel nem regisztrálsz egy társkeresőre.

- Tegnap beszéltem facetime-on Lady Inezzel. Ő is egyre jobban forszírozza ezt a témát. Lassan elfogynak az indokaim. Idő előtt elvisz a Huntington-kór, és nem akarom, hogy bárki is túlzottan kötődjön hozzám. Senkire nem rónám azt a terhet, hogy végig asszisztálja, és elveszítsen.

- Már megbocsáss, de hülye vagy! Tünetmentes vagy, mondhatni egészséges. Nem ma fogsz elpatkolni, és nem is holnap, sőt nem is jövő hónapban. Éveid vannak, talán több mint tíz. Használd ki és engedj be az életedbe valakit. Évek óta ismerlek. Céltalan vagy. Nem dolgozol. Nem ismerkedsz. Éled a kényelmes passzív életedet, escort lányoknak fizetsz a barátnő illúzióért, vagy éppen azért, ami a vacsora után következik. Egy dominának fizetsz, hogy a furán elcseszett terapeutád legyen. Nincs kapcsolatod a való világgal, csak Lady Inez és én. Tudod, hogy nem akarom tudni, hogy mi történik péntek délutánonként abban a studióban, nekem ez nagyon kívül esik a preferenciáimon, de most tényleg mélyen egyet értek a hölggyel. És remélem tud veled kezdeni valamit, hogy kirángasson ebből, mert nekem nincsenek rá eszközeim. Ó, az istenért! Látni akarok melletted egy nőt, aki őszintén ölel át, és nem számlázza ki este a szolgáltatásait!