Költői kérdések

(Reaction to: Elfogadóak vagyunk vagy csak hazudunk?)

Milyen párkapcsolat az, amiben minden stimmel, "csak" a szexuális vágyak nem? Milyen partner az, aki mindenben partner, "csak" a legmélyebb vágyaid megélésében nem? Milyen, tiszteletre épülő BDSM kapcsolat lesz abból, aminek az alapja, hogy nem tiszteled a jelenlegi partneredet annyira, hogy nem keresgélsz a háta mögött, a szeretővé tett másikat annyira, hogy nem a partnered háta mögött kavargatsz vele, önmagadat annyira, hogy nem hozod magad ebbe a méltatlan helyzetbe? Milyen, bizalomra épülő BDSM kapcsolat lesz abból, aminek az alapja egy hazugság? Milyen domináns partnert képzelsz el, aki veled szemben tisztelettudó, korrekt és egyenes, de a párod átverésében simán partner? Milyen domináns partnert képzelsz el, akinek a "dominanciájába" belefér, hogy csak részmunkaidőben tartasz igényt a szolgálataira? Hogy várod el, hogy mindenestől elfogadjon és a magáénak érezzen, hogy ne csak a testedet, hanem a lelkedet is birtokba vegye, ha te csak a testedet akarod adni neki, azt is csak lopott órákra?

Félreértés ne essék: nem erkölcsrendészkedni akarok. Csak arra akarok rávilágítani, hogy egy olyan BDSM kapcsolatért, amiért érdemes megcsalni a párodat, azért elhagyni is érdemes. És egy olyanért, amiért nem érdemes elhagyni, megcsalni se lesz érdemes, mert az olyan BDSM kapcsolat, ami nem szippant be minkdettőtöket testestől-lelkestől, ami nem válik mindent elsöprővé, nem ér annyit, hogy kockára tedd érte a jelenlegi életedet. Ha pedig mégis mindent elsöprővé válik, akkor úgyis borul minden, és visszatekintve azt kérdezed majd magadtól, hogy miért is őrizgetted azt a régit annyira, miért pazaroltál rá annyi évet az életedből.

Mindezt tapasztalatból írom, mint aki átment ugyanezeken, és rájött, hogy azt a kapcsolatot, amit csak hazugságok árán lehet életben tartani, hagyni kell meghalni. Legyen szó akár a régiről, akár az újról.